Ki ne ismerné a halászlét, az egyik legemblematikusabb magyar ételünket? Az ünnepek közeledtével pedig pláne aktuális, így úgy gondoltuk felelevenítjük, mit is érdemes tudni róla.
A halászlé ízig vérig a magyarok eledele, ehhez kétség sem férhet. Az 1871-ben megjelent Rézi néni féle szakácskönyvben már említik a halpaprikás halászosan nevezetű fogást, amelynek lényege, hogy a hozzávalók egyszerre kerülnek a bográcsba. A régi népies halászlé titka a sok és jóféle halban rejlik (de nagyrészt ponty legyen az alapja), na és persze a rengeteg hagyma, emellett a “törökbors” azaz a pirospaprika adja meg az étel valódi sava borsát.
Mint minden ételnél, a halászlénél is eltérések figyelhetőek meg tájegységenként. A 19. századtól ugyanis különféle készítési hagyományok alakultak ki: eltérőek lettek a Tisza melletti, a Duna mindkét oldalán, a Balaton környékén, valamint a polgári konyhákban és a halásztanyákon is.
Először is érdemes tisztázni, hogy a magyaros halászlevet főképpen pontyból érdemes készíteni, a többi hal csak kiegészítő szerepet kap a levesben. A drágább halakat – úgy mint a csukát vagy a süllőt – kár lenne veszni hagyni egy halászlében (húsuk ugyanis szétesne), a tengeri halak szintén nem passzolnak jól a magyaros halészlé ízvilágához.
Ha csoportosítani szeretnék a halászléket, akkor három nagyobb főcsoportot tudnánk említeni: a dunai, a tiszai, és a balatoni halászlét. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy három féle halészlé van összesen, hiszen a főcsoportokon belül jó néhány kisebbet is megkülönböztethetünk. Például hiába tartozik a bajai és a paksi halészlé is a dunaihoz, mégsem teljesen egyformák.
A dunai halászlénél is érvényes az a mondás: ahány ház, annyi szokás. Annyit azért elmondhatunk róla, hogy a Bajától lefelé szokás a halászlevet két fogásban tálalni: először a levet tésztával, a halszeletek pedig túrós csuszával. Bajától északra pedig tésztával eszik a halászlevet, de a halszelet a lével egyszerre kerül terítékre.
A klasszikus tiszai halászlé különböző fehér húsú halakból, a ponty fejéből, farkából és hagymából készülő alaplé elkészítésével kezdődik, majd a paszírozés következik, végül pedig a felöntött alaplébe kerül a só, a piros paprika és a jó minőségű pontyszeletek.
A balatoni halészlé a tiszaihoz hasonlóan egy ritkás alaplé elkészítésével vette kezdetét. Bár számos változatban főzik a Balaton környékén is, a népi receptek szerint ebbe az alaplébe bőségesen került hagyma, majd módjával a paprika, és mellé sok-sok apró hal (például dévér és garda). Emellett számos helyen burgonya is dúsította az alaplevet.
Egy nyári nap, amikor a hőség már elviselhetetlen, egy görögdinnyés smoothie tökéletes választás. Ahogy a…
Egy forró nyári délutánon, amikor a nap perzseli a bőrt és az ember csak egy…
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis magyar faluban élt egy fiatal lány, Lili, aki…
Az ALDI Magyarország ebben az évben még több értékesítési lehetőséget biztosít a magyar termelőknek. A…
Ez a sajtos ropogós recept mindig nagy sikert arat a baráti összejöveteleinken. Egy alkalommal, amikor…
Ez a zöldséges quiche recept mindig nagy sikert arat, amikor a családot szeretném elkápráztatni egy…