Ki ne ismerné a halászlét, az egyik legemblematikusabb magyar ételünket? Az ünnepek közeledtével pedig pláne aktuális, így úgy gondoltuk felelevenítjük, mit is érdemes tudni róla.
A halászlé ízig vérig a magyarok eledele, ehhez kétség sem férhet. Az 1871-ben megjelent Rézi néni féle szakácskönyvben már említik a halpaprikás halászosan nevezetű fogást, amelynek lényege, hogy a hozzávalók egyszerre kerülnek a bográcsba. A régi népies halászlé titka a sok és jóféle halban rejlik (de nagyrészt ponty legyen az alapja), na és persze a rengeteg hagyma, emellett a “törökbors” azaz a pirospaprika adja meg az étel valódi sava borsát.
Mint minden ételnél, a halászlénél is eltérések figyelhetőek meg tájegységenként. A 19. századtól ugyanis különféle készítési hagyományok alakultak ki: eltérőek lettek a Tisza melletti, a Duna mindkét oldalán, a Balaton környékén, valamint a polgári konyhákban és a halásztanyákon is.
Először is érdemes tisztázni, hogy a magyaros halászlevet főképpen pontyból érdemes készíteni, a többi hal csak kiegészítő szerepet kap a levesben. A drágább halakat – úgy mint a csukát vagy a süllőt – kár lenne veszni hagyni egy halászlében (húsuk ugyanis szétesne), a tengeri halak szintén nem passzolnak jól a magyaros halészlé ízvilágához.
Ha csoportosítani szeretnék a halászléket, akkor három nagyobb főcsoportot tudnánk említeni: a dunai, a tiszai, és a balatoni halászlét. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy három féle halészlé van összesen, hiszen a főcsoportokon belül jó néhány kisebbet is megkülönböztethetünk. Például hiába tartozik a bajai és a paksi halészlé is a dunaihoz, mégsem teljesen egyformák.
A dunai halászlénél is érvényes az a mondás: ahány ház, annyi szokás. Annyit azért elmondhatunk róla, hogy a Bajától lefelé szokás a halászlevet két fogásban tálalni: először a levet tésztával, a halszeletek pedig túrós csuszával. Bajától északra pedig tésztával eszik a halászlevet, de a halszelet a lével egyszerre kerül terítékre.
A klasszikus tiszai halászlé különböző fehér húsú halakból, a ponty fejéből, farkából és hagymából készülő alaplé elkészítésével kezdődik, majd a paszírozés következik, végül pedig a felöntött alaplébe kerül a só, a piros paprika és a jó minőségű pontyszeletek.
A balatoni halészlé a tiszaihoz hasonlóan egy ritkás alaplé elkészítésével vette kezdetét. Bár számos változatban főzik a Balaton környékén is, a népi receptek szerint ebbe az alaplébe bőségesen került hagyma, majd módjával a paprika, és mellé sok-sok apró hal (például dévér és garda). Emellett számos helyen burgonya is dúsította az alaplevet.
Nem csak reggeli. Nem csak ebéd. Ez brunch a Fat Mamában. A brunch Budapesten már…
Ha te is unod már a só-bors-olaj szentháromságát, és szeretnéd, hogy a csirkemell végre ne…
Szereted a ropogós dolgokat? És az édesburgonyát? Na akkor most figyelj. Ezek a sütőben sült…
Az üveg előtetők nemcsak elegáns és modern megjelenést biztosítanak egy épület homlokzatának, hanem praktikus védelmet…
A modern építőipar egyik legnagyobb kihívása a fenntarthatóság. Egyre több beruházó és tervező keresi azokat…
Vannak ételek, amiknél az első falat után már nem kérdés, hogy „maradj még”. Ezek a…