A Himalája sóval kapcsolatban egyre inkább megosztó vélemények bukkannak fel az interneten. Míg egyesek egészségre gyakorolt jótékony hatásait éltetik, addig mások inkább csak jó marketingfogásként tartják számon. De vajon mi lehet az igazság?
Biztos ti is találkoztatok már a boltokban a rózsaszín -egyébként igencsak dekoratív – himalája sóval, amely a feltételezések szerint a só legtisztább formája a Földön. Ehhez a szuper ígérethez természetesen egy borsosabb ár is társul. Forgalmazói gyakran a természetes, kézzel készített vagy feldolgozatlan jelzőkkel is ellátják, ezzel növelve a termék minőségének megítélését.
Nos, egyes felmérések szerint az egyszerű (és szomorú) igazság az, hogy mind a konyhasó, a tengeri, az organikus vagy a himalájai, ugyanazt a nátrium-klorid vegyületet tartalmazza, és tulajdonképpen nincs is benne semmilyen varázslat.
A himalája kristálysó fő népszerűségének oka, hogy az állítások szerint 84 féle ásványi anyagot tartalmaz. Az ellentábor szerint ez rendben is van, sőt szuper is lenne, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek az összes benne található ásványi anyag 2%-a, míg a többi 98% csupán nátrium-klorid (amit ne becsüljünk le, mert nagyon is fontos, csak mértékkel). Ebből arra következtethetünk, hogy a Himalája só csak nagyon minimális mennyiségben, sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy nyomokban tartalmaz olyan plusz vegyületetek, amik számunkra hasznosak lehetnek. Rózsaszín színét (ami valljuk be elég mutatós) a vasnak köszönheti, de ezt is csak nyomokban tartalmaz.
Bár nem vagyunk sem kémikusok, sem orvosok, mi azért megmaradunk mellette, még ha elő is fordulhat, hogy a Himalája só borsos ára mögött egy jó kis marketingfogás is rejlik. Annyit azért biztosan elmondhatunk, hogy a Himalája só nem tartalmaz semmilyen csomosódásgátló anyagot, vagy éppen fehéríteni sem szokták, amely más sókról már nem biztos, hogy elmondható.
Abban pedig mindenkivel egyetérthetünk, hogy akár fehér, akár rózsaszín az a só létfontosságú a szervezetünknek, ám napi 6 grammnál ne fogyasszunk belőle többet!
A dönerhús otthoni utánzásának legtöbb kísérlete azért bukik meg, mert az ember golyókat vagy fasírtféléket…
A mexikói utcai kukorica, az elote, alapból nem partiétel: nehéz kézben tartani, csöpög, és a…
A húsmentes burgerpogácsák többsége vagy szétmállik az első fordításnál, vagy annyi kötőanyag van benne, hogy…
Aki járt már kínai dim sum étteremben, valószínűleg találkozott vele: apró, hófehér, kókuszreszelékbe forgatott kockák,…
Ha valaha kellett már desszertet vinni egy nagyobb összejövetelre, ismered a dilemmát: vagy valamit sütsz…
Amikor a barack szezonja tetőzik, a legtöbben csak nyersen esznek meg egy szemet, vagy sütnek…