Te is ott ragadtál valahol egy üres reggeli asztalnál?

Van az a reggel, amikor nem csörög az óra. A gyerekek már csak hétvégén jönnek. A párod – már ha volt – egy másik lakásban éli tovább a saját ritmusát. És te? Kávéval a kézben nézed az üzenetjelzést, ami nem villog. Nem most. Nem neked.

Pedig próbálkozol. Előfizettél. Tinderen, Badoon, Facebook társkeresőn, akárhol. Jobbra húztad. Kedves voltál. Nem küldtél képet, csak egy verssort. Vagy egy viccet. De nem jött válasz. Csak a csend.

És közben – kedves Hölgyeim – ti is ott ültök a másik oldalon. Megint egy “Helló, cica!”. Megint egy 61 éves özvegy, aki 37-nek vallja magát és a profilképe minimum a Nokia 3310-es korszakból van. És ti is sóhajtotok. “Hol vannak a normális férfiak?”

Mert itt vagyunk. Csak kicsit leharcoltan.

A férfi 47 felett nem csillog. Nem filteres. Inkább kopott. De nem rossz értelemben. Hanem úgy, mint a bőrkanapé: viseltes, de kényelmes. Stabil. És sokat látott.

Csakhogy a randiappok világában nem a patina a menő. Ott a sarki plázában vásárolt “új és fényes” kell. Ha nem írsz frappánsat, ha nem vagy 185 centi, ha nincs saját startupod, akkor mehetsz is a következőre.

De legyünk egyenesen provokatívak, mert az legalább őszinte:

Nők, ti mit vártok? Hogy a férfiak egyszerre legyenek érzékenyek és tökösek? Legyen múltjuk, de ne cipeljenek semmit? Legyen gyerekük, de soha ne említsék? Legyen humoruk, de ne tegyenek megjegyzést a hajadra?

Férfiak, ti mit reméltek? Hogy egy 30 éves Insta-királynő majd rátok ír, mert látja bennetek az értéket? Hogy egy nő, aki már 15 csalódáson túl van, majd pont bennetek látja meg a nagybetűs újat?

A valóság nyers.

Ismerkedni nehéz. Mindenkinek.

Nem azért, mert nincs elég jó ember. Hanem mert mindenki be van zárva. Védekezik. Statikusan figyel. Várja, hogy a másik tegye meg az első lépést.

A férfi azért nem ír, mert már tízszer nem kapott választ. A nő azért nem válaszol, mert már ötször kapott egy “hülye vagy, úgyse kellesz senkinek” típusú üzenetet, amikor nemet mondott.

És a megoldás? Talán egyszerűbb, mint hisszük.

Nem kell más, csak:

• Őszinteség. Ne csináljunk úgy, mintha fiatalabbak, gazdagabbak, szabadabbak lennénk.
• Tisztelet. Az első üzenet nem lehet “Szia, mikor dugunk?”, de ne is legyen önéletrajz.
• Nyitottság. Ne zárjuk ki egymást első benyomás alapján.

Mert lehet, hogy a következő reggelinél már nem egyedül ülünk.

És akkor nem az lesz a fontos, ki hány éves, hanem hogy ki figyelt. Ki mert kérdezni. Ki merte bevallani: “Igen, én is keresem még azt a valakit.”

Szóval kedves férfiak – ne legyetek kemények. Legyetek bátrak. És kedves nők – ne legyetek fáradtak. Legyetek kíváncsiak.

A szerelem nem ment ki a divatból. Csak néha offline módba kapcsolt.

Ti mit gondoltok? Hol csúszik el az ismerkedés 40 felett? Kommentelj, oszd meg – vagy csak írd le, hogy te mit érzel. Ez most rólad szól.