Fekete, fehér, zöld vagy rózsaszín? Talán, nem mi vagyunk az egyetlenek, akik néztek már kérdően a boltok polcain sorakozó különböző borsfajták miatt. Mi most bemutatjuk, hogy melyik bors milyen!
A bors a trópusokon őshonos cserje, már az ókorban is használták fűszerként, és a honfoglaló magyarok is ismerték. A vadonban eredetileg hosszú méterekre megnövő folyondár, amely az őserdei fákra felkúszva igyekszik napfényhez jutni. Hazánkban a középkorban terjedt el igazán, ám akkor még csak a főúri és királyi konyhákat gazdagította. A középkorban a kereskedelem megnehezülésével egy ideig aranyárban mérték a borsot, így nem volt ritka, hogy a földes gazdák borsban kérték bérlőiktől a bérleti díjat. Amikor a bors cserje már kifejlődött, de még éretlen állapotban van, akkor leszüretelik a szemeket, majd napra kitéve hagyják kiszáradni, így nyeri el jellegzetes fekete színét. A 20. század második felére a világ egyik legismertebb fűszere lett, a magyar konyhában a fűszerpaprika után az előkelő második helyezést tudhatja magáénak. Nem rossz, ugye?
Nos, lényegében talán butaság is borsfajtákról beszélnünk, hiszen mind ugyanazon a növényen terem. Színük és felhasználásuk attól függ, hogy mikor szüretelik le a szemeket, ám ez további feldolgozásukat és ízüket is meghatározza.
A borsszemeket még zölden szüretelik le, néhány napig állni hagyják, majd addig szárítják a napon, ameddig be nem ráncosodik és sötétbarna-fekete színt nem ölt. Ez az egyik legerősebb borsféle.
Az éretlen szemeket szedik le, majd néhány napig szárítják vagy sós/ecetes lében pácolják. A borsfélék között talán a legintenzívebb, pikáns aromával rendelkezik, ugyanakkor egyáltalán nem csípős.
Kevéssel a pirossá érés előtt szüretelik le, hosszasan áztatják, majd ezt követően eltávolítják bőrüket. Ezután egy mosás-szárítás, mosás-szárítás sorozat következik, egészen addig amíg a borsszemek egészen ki nem fehérednek.
Beraktunk egy kakukktojást is, ugyanis a rózsabors (neve ellenére) nem is bors, hanem a szömörcefélék családjába tartozó borsfa termése, amely rokonságban áll a mangóval, a pisztáciával és a kesudióval. Ez a “borsfajta” Brazília, Paraguay és Argentína területein őshonos.
A dönerhús otthoni utánzásának legtöbb kísérlete azért bukik meg, mert az ember golyókat vagy fasírtféléket…
A mexikói utcai kukorica, az elote, alapból nem partiétel: nehéz kézben tartani, csöpög, és a…
A húsmentes burgerpogácsák többsége vagy szétmállik az első fordításnál, vagy annyi kötőanyag van benne, hogy…
Aki járt már kínai dim sum étteremben, valószínűleg találkozott vele: apró, hófehér, kókuszreszelékbe forgatott kockák,…
Ha valaha kellett már desszertet vinni egy nagyobb összejövetelre, ismered a dilemmát: vagy valamit sütsz…
Amikor a barack szezonja tetőzik, a legtöbben csak nyersen esznek meg egy szemet, vagy sütnek…