Fehér bor, vörös bor – verbunk bor

No, erre, igyunk! – mondjuk ma is, egy-egy fontos döntés, megállapodás megkötése után, s koccannak a poharak. A verbunk bor is egy fontos elköteleződés kelléke volt.

Amióta hadsereg van, azóta katonákra is szükség van. A katonát pedig vagy sorozzák, vagy toborozzák. Így van ez ma is, és így volt 2-300 éve is. Csak az eszközök voltak mások. A korabeli toborzás, a verbunk ideális helyszínei a vásárok és egyéb sokadalmak, valamint a vendéglők, fogadók, csapszékek voltak – ahol a hadrafogható férfiak nagyobb számban megfordultak. Ide érkezett a toborzó csapat, akik megbízatásuk sikeres teljesítése érdekében zenészeket is hoztak magukkal. Táncos mulatozás kezdődött, melynek az ivás is természetes része volt. A sajátját bárki ihatta, ám aki a katonák által kínált verbunk borból ivott, annak – figyelmeztették is előre – sorsa megpecsételődött: önkéntesen lépett a hadsereg kötelékébe. A verbunk, ez az új stílusú férfitáncunk ma is látható a színpadokon – a verbunk bor azonban feledésbe merült.