Zöld, sárga, vörös, fehér: teaismereti gyorstalpaló

Minden tea növényi főzet, de nem minden növényi főzet tea. Szűk értelemben csak a „camellia siensis” növény leveleiből készült főzetet nevezzük teának, de így is sokféle teáról beszélhetünk. Egyrészt azért, mert e növénynek sok fajtája van (ahogy almából is van starking, golden stb.), másrészt nem mindegy, hogy mikor és hogyan szedik, majd dolgozzák fel a leveleket és rügyeket – arról a kulturális sokszínűségről nem is beszélve, ahogy egyes népek a teát elkészítik.

A teák típusai közül nézzük a színeseket. Nálunk a fekete tea a legelterjedtebb – aminek szakszerű neve nem is fekete, hanem vörös tea. (Nem összetévesztendő a szintén vörösnek hívott rooibos teával, ami meg ugye szigorúan véve nem is tea). A fehér teát takarítják be leghamarabb, és legértékesebb változata csak rügyeket tartalmaz. A zöld teát általában tavasszal szedik, és csak rövid ideig fonnyasztják, majd szárítják, gőzölik, vagy sütik. Különlegességnek számít a sárga tea, mely a zöldhöz hasonlóan készül, de a hőkezelés után a kissé még nedves leveleket vászonnal letakarják, így tartva őket a szárításig melegen és nedvesen.

A közvélekedéssel ellentétben a tea hatóanyaga ugyanaz a koffein, ami miatt kávét iszunk, ha álmosak, fáradtak vagyunk (és nem aludni, hanem dolgozni szeretnénk). Az egyes teafajták koffeintartalma eltérő, de általában a tea a kávénál kevesebb koffeint tartalmaz. A hölgyek számára jó hír, hogy a nők szervezete lassabban dolgozza fel a koffeint, ezért annak hatása tartósabb.