A hatalmas tejszínhab dombocskák alatt úszkáló isteni finom gesztenyepüré. Nekünk sajnos – vagy nem sajnos – az egyik legnagyobb gyengénk. És nem mellesleg klasszikus őszi-téli desszert. Picit ugyan időigényes, de az igazi szelíd gesztenyéből készült pürének egyszerűen nincs párja!
A legtöbben talán magyar eredetűnek gondolnák a gesztenyepürét, ám szomorú szívvel bele kell törődnünk, hogy az étek szülőföldje Franciaország. A franciák az elegáns Mont Blanc, azaz fehér csúcs névvel illették, utalva ezzel a fenséges tejszínhabokra a tetején. A desszert egészen nagy múltra tekint vissza, már a 15. században is ismerték, sőt itthon is már több mint 100 éve közismert. Bár tény, ami tény, hogy igazán népszerű a II. világháborút követően vált hazánkban.
Ha igazán finom gesztenyepürére vágyunk, akkor az első és legeslegfontosabb dolog, hogy felejtsük el a boltokban előcsomagolt gesztenyepüré masszákat. Ha hisszük, ha nem ezekben sokszor több a burgonya, mint a gesztenye, a többi összetevőbe pedig jobb bele sem gondolni (higgyük el, hogy a legjobb összetevő bennük a burgonya). De, ha már időt szánunk rá, és elkészítjük, akkor biztosan nem fogjuk megbánni. Elmeséljük, hogyan érdemes nekifogni!
Rakjuk fel főni a gesztenyéket kétszer annyi vízben, mint amekkora a gesztenye. Ha kihűlt, kés segítségével távolítsuk el a héját, és a belső hártyát is. Háztartási robotgép késes darálójával őröljük nagyon apróra.
A kristálycukrot keverjük össze vízzel, melegítsük lassan addig, amíg szirupos állagot nem kapunk. Vegyük le a tűzről, majd öntsük hozzá a ledarált gesztenyét és keverjük jól össze. A vaníliarúdból szedjük ki a finom, illatos magokat és adjuk hozzá a masszához. Ha szeretnénk, akkor akár egy evőkanál rumot is adhatunk hozzá.
Ha kihűlt nyomjuk át krumplinyomón süteményes tányérokra, a gesztenyehegyeket pedig díszítsük fel tejszínhabbal, és a kellően guszta hatás kedvéért tegyünk a tetejükre egy-egy málnát. Ugye, hogy jól hangzik?
A dönerhús otthoni utánzásának legtöbb kísérlete azért bukik meg, mert az ember golyókat vagy fasírtféléket…
A mexikói utcai kukorica, az elote, alapból nem partiétel: nehéz kézben tartani, csöpög, és a…
A húsmentes burgerpogácsák többsége vagy szétmállik az első fordításnál, vagy annyi kötőanyag van benne, hogy…
Aki járt már kínai dim sum étteremben, valószínűleg találkozott vele: apró, hófehér, kókuszreszelékbe forgatott kockák,…
Ha valaha kellett már desszertet vinni egy nagyobb összejövetelre, ismered a dilemmát: vagy valamit sütsz…
Amikor a barack szezonja tetőzik, a legtöbben csak nyersen esznek meg egy szemet, vagy sütnek…