„Semmi baj, majd csinálok bárányt!” – Találja fel magát Voula nagynéni (a Bazi nagy görög lagzi című filmben), amikor megtudja, hogy unokahúga vőlegénye vegetáriánus, vagyis nem eszik húst. A film készültekor, 15 évvel ezelőtt még nálunk is sokan rácsodálkoztak a húsmentességre, és amikor vegetáriánus vendégünk a sokadik étteremben is csak a rántott sajt és a rántott karfiol közül választhatott, akkor magunk is beláthattuk, van még hova fejlődnünk.
A vega vendég ma is belefuthat bakikba (például a reggeli virsli helyett sült krumpli – kolbász zsírjával ízesítve), de a vegetáriánus étrendnek megfelelő fogásoknak ma már jóval szélesebb választéka szerepel az éttermek kínálatában. Napjainkban a „vegán” jelzővel lehet inkább zavarba hozni a pincért. Merthogy aki vegán, nem csak húst nem eszik, hanem semmilyen állati eredetű élelmiszert, vagyis a tojást, tejterméket, sőt mézet, tejsavót és minden állati eredetű zsiradékot, vagy például – az állati csontból készülő – zselatin fogyasztását is mellőzi.
Van, aki egészsége miatt dönt a vegán étrend mellett, de a veganizmus egy ideológia mentén, tudatosan szervezett életforma, életmód. A vegánok ugyanis nem csak az állatok étkezés céljára történő megölését, hanem kizsákmányolásuk minden formáját elutasítják. Nem használnak állatokon tesztelt kozmetikumokat, nem hordanak bőrkabátot, nem járnak az állatokat az emberek szórakoztatására használó cirkuszba. És ha igazán tudatosak – például méltányos kereskedelemből (fair trade) származó termékek vásárlásával – arra is odafigyelnek, hogy az emberek kizsákmányolását se támogassák.
