A cheesecake, avagy magyarul sajttorta sokáig egy távoli és furábbnál is fura valami volt számomra, aztán valahol megkóstoltam, és azonnal abszolút szerelem lett, de nem nagyon mertem otthon nekifutni.
Ezután sokáig keresgéltem a recepteket, és többet is kipróbáltam, míg végül találtam egy majdnem jót, amit viszont kiindulási alapként használva mára már elég egy sajttortát sütni, ha szeretném napokig azt hallgatni, hogy mennyire csodálatos és ügyes vagyok. 🙂
Az alaprecept Mautner Zsófi chili & vanília blogján olvasható – érdemes is rá, hiszen akár azt a verziót készítitek el, akár a lent látható recept alapján dolgoztok, a stílusa a mai napig remek, mindig élmény elolvasni a cikkét – amiben ő pedig Váncsa István szakácskönyvéből ajánlja a vonatkozó részt. Így aztán egy szép ajánlási spirálban kavargunk, de aki nem csak sütni-főzni szeret, hanem olvasgatni is más hasonló érdeklődésű emberek gondolatait, az most bőven munícióhoz juthat!
Először kitérnék néhány olyan dologra, amit én máshogy csinálok, mint Zsófi, és el is magyarázom, hogy miért. Egyfelől kevesebb darált kekszszel dolgozom, aminek az az oka, hogy jobban szeretem, ha az alapul szolgáló kekszréteghez képest sokkal vastagabb a krémes sajtréteg. Másfelől nem teszek keményítőt a sütibe, mivel amikor először nekiveselkedtem a receptnek, akkor simán elfelejtettem megvenni ezt a hozzávalót, aztán az eredmény alapján úgy éreztem, hogy valóban elhagyható. A harmadik jelentősebb különbség, hogy nem bugyolálom a tepsit alufóliába, hogy aztán egy másik vízzel megtöltött tepsibe tegyem, hanem simán beteszek egy forró vízzel megtöltött tepsit a sütő aljába, így a torta párás környezetben sülhet meg, de kevésbé macerás a folyamat. Végül: kevesebb cukrot teszek minden egyes részbe, mert egészen egyszerűen elég, pedig én rendkívül édesszájú vagyok – ez egy olyan dolog, amivel mindenkinek érdemes kísérleteznie, hogy megtalálja a számára legjobb verziót, ami biztos, hogy a lenti recept egy igazi cukorfüggőnek (nekem) is bőven tökéletes.
Egy apró mennyiségi adat: a krémsajtnál az szerepel majd, hogy kb 80 dkg – ennek az az oka, hogy én általában a Lidl sajátmárkás natúr Goldessáját használom, ami elvileg 200 grammos, de a négyet kiborítva csak 776 g lett az eredmény, a torta viszont így is osztatlan sikert aratott.
A gyümölcsszószhoz a mirelit gyümölcs pont annyira jó, mint a friss – eper esetén a frisset fel szoktam darabolni, és ebben az esetben elmarad a botmixeres rész a folyamat végén. A receptben szereplő mennyiség akkor lesz tökéletes, ha inkább a sajttortát állítanád a fókuszba, ha viszont rengeteg gyümölcsszószt akarsz minden szeletre adagolni, akkor nyugodtan duplázd meg a mennyiségeket, most pedig lássuk a receptet!
Az alaphoz:
- 12,5 dkg vaj
- 20 dkg darált keksz
- 2 dkg kristálycukor
A sajtkrémhez:
- kb 80 dkg krémsajt
- 1 dl tejföl
- 1 dl habtejszín
- 10 dkg porcukor
- 2 tojás fehérje és sárgája
- 3 tojás sárgája
- fél citrom leve
A gyümölcsszószhoz:
- 30 dkg mirelit gyümölcs
- 5 evőkanál cukor
A folyamat:
Pár órával korábban, már délután előkészítem a krémsajtot, mert a hűtőből kivéve nem nagyon lehet csomómentesre keverni.
Amikor konkrétan nekiállok a sütésnek, akkor sima alsó-felső sütésre beállítva előmelegítem a sütőt 180 °C-ra, beteszek alulra egy vízzel megtöltött tepsit, majd kikenem vajjal egy 23 cm átmérőjű kerek tortaforma alját. Ebbe aztán egy szép kerekre vágott sütőpapír darabot is belesimogatok, aztán félreteszem az egészet. Megolvasztom a vajat, beleöntöm a darált kekszet és a kristálycukrot és elkeverem őket, amennyire csak tudom. Nem lesz folyékony, inkább olyasmi, mint a vizes homok. Ezt a masszát beleborítom a tepsibe, és eldolgozom benne. Mautner Zsófi egy pohár alját ajánlja, nekem is ez vált be leginkább, egészen konkréten a sima hengeres kóláspohár, mert annak az alja is teljesen sík, és a tepsi oldalán is elég jól lehet vele dolgozni, nem marad olyan rész, amit ne tudnék lenyomkodni vele. Miután ezzel megvagyok, a tepsi a kekszalappal mehet a hűtőbe.
Egy konyhai mérlegre állított nagy keverőtálba teszem a 4 doboz krémsajtot, annyira kikapargatva, amennyire csak tudom. Ezután beleteszem a tejfölt, a habtejszínt és a porcukrot, a mérlegen ellenőrizve a mennyiséget – így nem koszolok össze feleslegesen plusz mérőpoharakat, viszont óvatosabban kell borogatni a dolgokat, ha a pontosság hívei vagyunk – de akkor sem történik tragédia, ha valamiből egy kicsit több jut a tálba. Összekeverjük a masszát, majd jöhetnek a tojások, amikhez viszont használok plusz egy poharat, hogy ne kerüljön tojáshéj a tortába: egy pohárba ütöm a tojásokat, és ha nem került héj is mellé, akkor mehet a keverőtálba, ha pedig igen, akkor jóval könnyebb a pohárban vadászni rá… Ha a tojások, és a fél citrom leve is a tálban van, akkor még egyszer átkeverem az egészet, majd előveszem a tortaformát, és a kekszréteg tetejére öntöm. Eddigre valószínűleg a sütő is felmelegedett, ha nem, akkor azt még várjuk ki, aztán tegyük be a tortát, és 45 percig hagyjuk is ott.
Nekem a szélein kicsit ki szokott emelkedni a formából, de folyni nem szokott, aztán, amikor kiveszem, akkor szépen összébb megy, és egy elég makulátlan kerek felületet képez. A közepe látszólag még nincs kész ekkor, mert előfordulhat, hogy renyeg egy kicsit, de ez teljesen normális, nem kell vele foglalkozni. Ha kihűlt, akkor éjszakára (vagy pár órára) még irány a hűtő, és ezzel a java kész is van!
A gyümölcsszószhoz a friss, vagy mirelit gyümölcsöt kell egy edényben melengetni a cukorral, majd amikor már rotyog botmixerrel szétzúzni- ezt a lépés friss, felkockázott eper esetén el szoktam hagyni, de igazából abszolút ízlés dolga…
Ha ti is kipróbáljátok a receptet, mindenképp jelezzetek majd vissza, hogy milyen lett!
