Az orángután sajnos Szumátrán és Borneón él. Ez nem csak azért sajnálatos, mert Magyarországon csak az állatkertben találkozhatunk velük, hanem mert otthonukat, az e szigeteken található nagy kiterjedésű esőerdőt irtják ki azért, hogy helyükre olajpálmát telepítsenek.
Az esőerdő csak ökológiai szempontból értékes, a pálmából kinyerhető olaj értéke viszont közvetlen anyagi hasznot jelent a kitermelőnek. A pálmaolaj ugyanis a legolcsóbb növényi olaj, ami nem csak annak köszönhető, hogy azonos méretű napraforgó és olajpálma mező közül az olajpálma ad több olajat, hanem annak is, hogy a „harmadik világban” olcsó a munkaerő. Így aztán a kozmetikumok mellett az élelmiszerekben is pálmaolajat használnak zsiradékként, szinte mindenben és mindenhez. Még a pörkölt napraforgómaghoz is.
Az orángután cuki állat, jól lehet vele kampányolni, de a probléma ennél sokkal súlyosabb és összetettebb. Az esőerdők írtása, ami ráadásul az esőerdők felégetését jelenti, a klímakatasztrófát súlyosbítja. Emberi jogi szempontból az is aggályos, hogy az esőerdő nem csak állatoknak, hanem embereknek is otthona és megélhetésének forrása. Elég nyomós okok szólnak tehát amellett, hogy fordítsunk figyelmet az élelmiszerek összetevőire, és ne vegyünk pálmaolajat tartalmazó terméket.
