A dödölle egy roppant egyszerű és olcsó étel, ami rengeteg pepecseléssel és mosatlan edénnyel jár együtt. Talán leginkább a gyermekmondókából ismert, ám kevesen tudják vagy merik elkészíteni, mivel elég könnyű elrontani. Mi szóltunk!
A dödölle szó már a 18. századi szakácskönyvekben is fel-fel bukkant, ami általában akkoriban köleskásából készült. Két fogyasztási formája is ismert, az egyiknél köretként szuperál szaftos ételek mellett, míg a másik, az ún. zalai változatban önálló tejfölös, szalonnás főételként is megállja a helyét.
Mi most ez utóbbit hoztuk ma el.
A burgonyát vékony karikára szeljük, majd sós vízben feltesszük főni, egészen addig míg szinte szét nem esik. Ekkor hozzátesszük a lisztet, és figyelem, most jön az egyik leglényegesebb mozzanat: nem vesszük le a tűzről, hanem a pépesre főtt burgonyát addig dolgozzuk el a liszttel, amíg egynemű tészta lesz belőle és elválik az edény oldaláról. Innen tudhatjuk ugyanis, hogy a dödölle megfőtt. Az öregek azt mondják akkor jó a dödölle, ha csepeg a padlás, vagyis aki készíti, annak a veríték folyik a homlokáról.
A kész masszát hűlni hagyjuk, majd három centi vastagon rásimítjuk egy kistányérra, onnan pedig evőkanállal szép gombócokat készítünk belőle. A történet még nem ér itt véget, hiszen most jön csak a lényeg: az ízesítés.
A kockázott vöröshagymát zsíron üvegesre pirítjuk, majd kiszedjük őket a zsírból. Helyükre kerülnek a dödöllék, összeforgatjuk a zsírban a hagymával, és egy kis tejföllel is meglocsoljuk. A vöröshagymás verzió mellett lehet túróval, sült szalonnával is tálalni, de olyanra is akad példa, aki édesen eszi és mákkal ízesíti meg.
Jó dödöllét nem lehet új burgonyából készíteni, mert az túl vizes lesz és nem tudjuk majd megformázni.
A kolbász az egyik leguniverzálisabb alapanyag, amit a boltban vehetünk. Gyors vacsorához tökéletes, hétvégi reggelihez…
Ismerős az érzés: az ágyban fekszel, az óra éjfél utánra jár, te mégis ide-oda forgolódsz,…
Kevés olyan alapanyag létezik, amely annyira univerzális lenne, mint a rizs. Szinte minden kontinens konyhájában…
Van az a nyári pillanat, amikor az ember már nem vágyik nehéz ételekre. Inkább valami…
Van egy bizonyos pont a felnőtt életben, amikor az ember rájön, hogy a vaj önmagában…
Van valami furcsán megnyugtató a húsgolyókban. Talán azért, mert gyerekkor óta valami otthonos érzés kapcsolódik…