Azt már tudjuk, hogy a tésztákból sosem elég, az olaszok pedig igazán mesterei ennek a témának. Az arrabbiata az egyik legklasszabb tésztaféle, különösen akkor, ha jól bírod a csípőset.
Az olaszok egyik legfinomabb húsmentes tésztája sokszor mentette már meg az életünket, ha gyorsan kellett készítenünk valamit. Leginkább pennével autentikus, ám nagyon finom spagettivel, és tagliatellével is, a lényeg, hogy jó minőségű tésztát válasszunk.
Létezik az arrabbiata egy szimpla, fapados verziója is, amikor csak paradicsomot, fokhagymát és sok-sok csilit használunk hozzá. Ez is teljesen finom, az viszont fontos, hogy – ha nem is friss paradicsomból készítjük az egészet -, semmiképpen ne csak sűrített paradicsomot használjunk a szószhoz.
500 g tészta (pl. penne, spagetti)
Egy konzerv hámozott paradicsom
3-5 gerezd fokhagyma
1 vöröshagyma (elhagyható)
1 dl vörös bor (elhagyható)
Só, bors, chili ízlés szerint (akkor az igazi, ha nagyon csípős)
Fél marék friss bazsalikomlevél, kevés friss kakukkfű, parmezán (ez utóbbi különösen fontos, igazán karakteressé varázsolja a tészta ízvilágát)
1 evőkanál barnacukor (ha édesebben szeretjük)
Megfőzzük a tésztát a csomagoláson látható idő alatt (egy kicsit rövidebb ideig főzve még jobb, a szósszal összefőzve bepótoljuk a kimaradó időt a végén).
Felaprítjuk a hagymát és a fokhagymát és a bő olívaolajon dinszteljük. Ha szeretnénk itt mehet hozzá a bor is. Jöhetnek bele a fűszerek, majd végül a paradicsom (fel lehet darabolni, de úgy, hogy maradjanak benne nagyobb darabok is, de lehet akár homogénre is pürésíthetjük, ha valaki úgy szereti), kis lángon főzzük még 20 percig.
Ha még extrábbat akarunk, mehet bele pár perccel a vége előtt pár félbevágott koktélparadicsom is.
Összekeverjük a tésztával és 1-2 percig még összeforgatjuk kis lángon.
Tálaláshoz megszórhatjuk petrezselyemmel és parmezánnal.
Kész is az illatos arrabbiata penne, jó étvágyat kívánunk hozzá!
Borítókép forrása: Amodomio
A dönerhús otthoni utánzásának legtöbb kísérlete azért bukik meg, mert az ember golyókat vagy fasírtféléket…
A mexikói utcai kukorica, az elote, alapból nem partiétel: nehéz kézben tartani, csöpög, és a…
A húsmentes burgerpogácsák többsége vagy szétmállik az első fordításnál, vagy annyi kötőanyag van benne, hogy…
Aki járt már kínai dim sum étteremben, valószínűleg találkozott vele: apró, hófehér, kókuszreszelékbe forgatott kockák,…
Ha valaha kellett már desszertet vinni egy nagyobb összejövetelre, ismered a dilemmát: vagy valamit sütsz…
Amikor a barack szezonja tetőzik, a legtöbben csak nyersen esznek meg egy szemet, vagy sütnek…