Forrás: Blogkocsma
Gyermekkorunk egyik legjobban utált levese volt a karalábéleves: bár igaz, a megkóstolásig sem jutottunk, már a látvány miatt is elutasítottuk.
A menzás karalábéleves láttán nem csoda, hogy elment a kedvünk még a megkóstolásától is. Első ránézésre leginkább a mosogatólére hajazott, ráadásul ahogy a tetején úszkált a tejföl…Na szóval, tényleg nem volt egy guszta látvány.
Később aztán fordult a kocka, és adtunk neki egy esélyt, ám ezúttal már mi készítettük el. Mondanunk sem kell, hogy így már teljesen más volt az eredmény: egyrészt megjött a kedvünk a leveshez, másrészt ízlett is, amit kóstoltunk.
Az elkészítése egyébként nagyon egyszerű, az egyetlen dolog, amire figyelnünk kell, az az alapanyagok minősége. Ha az rendben van, akkor nincs okunk az aggodalomra!
A felkockázott karalábét, sárgarépát, fehérrépát az olajon pároljuk, utána pirítjuk, kavargatjuk, ameddig a karalábén kis barna pörcök lesznek (kb. 15 perc).
A liszttel megszórjuk és tovább pirítjuk (fél perc), a pirospaprikát gyorsan hozzáöntjük és kb. 3 l vízzel felengedjük. Vigyázat, hamar kifut!
Ízesítjük sóval, borssal, ételízesítővel. Belerakjuk egészben a hámozott hagymát, paprikát, paradicsomot. A levesünket puhulásig főzzük (kb 10 perc lassú tűznél).
A tejfölhöz adunk 1 merőkanál forró levest, azt jól kikeverjük, és a leveshez öntjük (habarjuk).
A nokedlihez: a tojáshoz hozzáadjuk a lisztet, sót, vajat, jól kikeverjük.
Végül beleszaggatjuk a levesbe, hozzászórjuk az aprított petrezselymet, 2-3 perc főzés. És kész.
Forrás: Mindmegette
[sc name=”facebook” ]
A kolbász az egyik leguniverzálisabb alapanyag, amit a boltban vehetünk. Gyors vacsorához tökéletes, hétvégi reggelihez…
Ismerős az érzés: az ágyban fekszel, az óra éjfél utánra jár, te mégis ide-oda forgolódsz,…
Kevés olyan alapanyag létezik, amely annyira univerzális lenne, mint a rizs. Szinte minden kontinens konyhájában…
Van az a nyári pillanat, amikor az ember már nem vágyik nehéz ételekre. Inkább valami…
Van egy bizonyos pont a felnőtt életben, amikor az ember rájön, hogy a vaj önmagában…
Van valami furcsán megnyugtató a húsgolyókban. Talán azért, mert gyerekkor óta valami otthonos érzés kapcsolódik…