Buda belvárosában, a Fő utcában nyílt egy kellemes, új étterem Corvin Gastropub néven. Ide kaptam meghívást a Vájling.hu képviseletében egy bor, illetve sörvacsorára.
A Corvin Gastropub egy családi tulajdonban lévő étteremcsoport legfiatalabb tagja. A csoporthoz olyan, több évtizede sikeresen működő éttermek tartoznak mint a Belgian Brasserie Henri, a Pater Marcus Belga Apátsági Söröző és Étterem, valamint a Horgásztanya Vendéglő.
Maga a pub egy menő bárpulttal, látványkonyhával és kényelmes galériával várja a látogatóit, akik akár egy ebédre, akár egy vacsorára vagy az ezt megelőző, követő, esetleg helyettesítő sörözésre ugranának be ide.
Az est házigazdái Tabányi Gábor és Salamon György voltak. Gábor mint konyhafőnök, aki nem mellesleg 16 éve a Belgian Brasserie Henri séfje. György pedig mint a Corvin Gastropub üzletvezetője.
Annak ellenére, hogy a helyen széles, igen színes és egyedi a sörkínálat – vagy inkább éppen ezért – én a boros menüt választottam. Egyáltalán nem bántam meg.
A hely konyhája ugyanis francia alapokon nyugvó nemzetközi konyha, tele különleges fogásokkal, minőségi alapanyagokkal, melyekhez a bor is remekül illeszthető. Főleg, hogy a bár a kiváló sörök mellett kiemelkedő hazai és nemzetközi bor, pezsgő, valamint rövidital választékkal is bír.
A menüt tehát számomra egy kellemes kecskasajtkerék nyitotta céklarizottóval és rukkolával. A remek, friss, de ugyanakkor erőteljes ízvilágú sajthoz jó választás volt az édeskés cékla, az egész fogás – ha lehet ezt a szót használnom – felfrissített. A mellé ajánlott Káli Kövek Rozé pedig gyönyörűen alájátszott az egésznek, és ezzel a reményteli szervával jól indult az este.
A főétel, ha lehet, még egy picit feljebb csavarta a hangerőt, ugyanis ez egy igen finom hal volt fehérborral.
A vörösmárna egy Franciaországban nagyon kedvelt, az átlagosnál erősebb ízvilággal bíró édesvízi hal. Ezt sikerült kellemesen köríteni a padlizsánkaviár szintén kissé erőteljes ízével, és mindezt belengte az édeskömény enyhén mentolos jelenléte, mely mintegy biztonsági őrként tartotta távol ezt a duót a túlzásoktól.
Ha pedig néha mégis kissé elkanászodtak volna, akkor egy-egy korty a St. Andrea Boldogságos Grand Superiorból újra helyreállította a békét.
A desszert nem véletlenül kapott külön alcímet. Szívem szerint azt írtam volna, hogy “Figyelem! A desszert következik!” A vanília mousse-szal töltött, friss gyümölcsökkel körített piskóta olyan finom volt, hogy szinte elfelejtettem, hogy egy Götz Tokaji Aszú is vár a tányér mellett (6 puttonyos). Aminek egy nagy előnye volt, hogy a desszert vége felé erőteljesebb kortyokban is lehetett élvezni ezt remek lezárásaként a vacsorának.
De vissza még a piskótához! Olyan tökéletesre volt sütve, és olyan elegánsan élte világát a picit pikáns, túrós hangulatú krémmel, hogy sörös menüt fogyasztó szomszédom csokiszufléja szinte elsápadt ennek láttán.
Ezek után nem maradt más hátra, mint az elköszönés és a távozás. Az étterem központi elhelyezkedése, a Batthyány tér közelsége és a rakparton futó villamos miatt valóban egy kellemes opció a tömegközlekedés mind az ideút, mind pedig a hazaút esetében.
A dönerhús otthoni utánzásának legtöbb kísérlete azért bukik meg, mert az ember golyókat vagy fasírtféléket…
A mexikói utcai kukorica, az elote, alapból nem partiétel: nehéz kézben tartani, csöpög, és a…
A húsmentes burgerpogácsák többsége vagy szétmállik az első fordításnál, vagy annyi kötőanyag van benne, hogy…
Aki járt már kínai dim sum étteremben, valószínűleg találkozott vele: apró, hófehér, kókuszreszelékbe forgatott kockák,…
Ha valaha kellett már desszertet vinni egy nagyobb összejövetelre, ismered a dilemmát: vagy valamit sütsz…
Amikor a barack szezonja tetőzik, a legtöbben csak nyersen esznek meg egy szemet, vagy sütnek…