A Halloween közeledtével egy kis utazására invitálnánk titeket a messzi kelta világba, hogy elmeséljük a töklámpások hátborzongató történetét. Elő a zseblámpákkal, de ha ijedős vagy, akkor ezt most inkább ugord át. Mi szóltunk!
A Halloween egy ősi kelta ünnep, a mai Írországban és Skóciában egykor élő népek ekkor ünnepelték az újévet (Samhain), sőt ilyenkor egyszerre hódoltak a Napisten és a Holtak Ura előtt. A legenda szerint ezen a napon elmosódott a holtak és élők világa közötti válaszfal, és visszatértek a holtak szellemei tündérekkel és démonokkal karöltve, hogy riogassák élő társaikat. Az emberek ilyenkor ijesztő maskarákat öltöttek, hogy távol tartsák maguktól az ártó szándékú túlvilági lényeket. Ezzel eddig nem is lenne baj, a történet valóban hátborzongató oldalát ugyanis az adja, hogy a druidák (kelták legelőkelőbb rétegei, papok, döntőbírók is egyben) vallási meggyőződésükből szörnyű kegyetlenséggel gyilkoltak le felnőtteket és gyerekeket, de az állatokat sem kímélték a Samhain napján. Az elevenen elégetés sem volt ilyenkor ritka, a halál sorban szedhette áldozatait az egykori újév napján.
Az angol Halloween középkori formája az „all Hallow’s eve”, azaz a Mindenszentek Éjszakája volt. Ezt az ünnepet a magyarok Mindenszentek napjaként ismerik. Nyugodtan tekinthetjük hát a keresztény ünnep elődjének, amely egészen groteszk, ha belegondolunk a Samhain pogány, sőt sátánista szertartásaiba.
Angolul a halloweeni töklámpásokat Jack’o’ Lantern-nek nevezik, ami annyit tesz, hogy Jack lámpása. De mégis, ki az a Jack, és miért vált a kifaragott töklámpás a Halloween elmaradhatatlan kellékévé? Nos, a legenda szerint Jack Stingy (magyarul Spórolós Jack) egy igencsak ravasz kovács mesterkedéseiről van szó. A lusta, ám annál agyafúrtabb Jack időről időre borsot tört az Ördög orra alá. Több sztori is fennmaradt a kovács agyafúrt cselszövéseiről, de mindegyik történetnek ugyanaz lett a vége: Stingy Jack csakis úgy volt hajlandó megkegyelmezni a rendszerint pórul járt Ördögnek, ha cserébe nem kellett a pokolra kerülnie. Volt azonban egy kis bökkenő: a pokolra valóban nem került az ördöggel kötött szerződés miatt, azonban a mennyország angyalai sem voltak hajlandóak befogadni a kovácsot.
Jack lelke így sehol nem talált megnyugvásra, bolyongó szellemének azonban fényre volt szüksége, hogy lássa, merre tart. Végül kapott az Ördögtől egy borostyándarabkát Hádész tüzéből. Így faragta hát ki főszereplőnk első lámpását, ám nem tökből, hanem fehér répából, ugyanis előbbi meg sem termett a kelták földjén.
A 19. században ír bevándorlók vitték magukkal a töklámpások hagyományát, ahol a fehérrépát (és néha krumpli) faragását egy erre sokkal alkalmasabb zöldség, a tök váltotta fel. Azóta világszerte a a holtak ünnepén faragják a töklámpásokat, így Magyarországon is egyre nagyobb népszerűségnek örvend Halloween ünnepe.
A dönerhús otthoni utánzásának legtöbb kísérlete azért bukik meg, mert az ember golyókat vagy fasírtféléket…
A mexikói utcai kukorica, az elote, alapból nem partiétel: nehéz kézben tartani, csöpög, és a…
A húsmentes burgerpogácsák többsége vagy szétmállik az első fordításnál, vagy annyi kötőanyag van benne, hogy…
Aki járt már kínai dim sum étteremben, valószínűleg találkozott vele: apró, hófehér, kókuszreszelékbe forgatott kockák,…
Ha valaha kellett már desszertet vinni egy nagyobb összejövetelre, ismered a dilemmát: vagy valamit sütsz…
Amikor a barack szezonja tetőzik, a legtöbben csak nyersen esznek meg egy szemet, vagy sütnek…