Bécsben jártunk és kóstoltunk!

Itt volt az idő egy kis szabadságolásra, és ugyan mi lehetne jobb az aktív pihenésnél? Nekünk legalábbis nem jutott jobb az eszünkbe. Úti célunk pedig az osztrák fővárosra, Bécsre esett. És ha már ott jártunk, kóstoltunk is. Megmutatjuk miket! 

Bécs gyönyörű kis utcácskáin egymást érik a hívogatóbbnál hívogatóbb éttermek, legyenek azok a nemzetközi vagy az osztrák konyha remekei. Az elsőre feltűnt, hogy szívesen dicsekszenek az egykori Monarchia országainak remekeivel is, nem egyszer láttunk ugyanis ‘goulash‘-t hirdető feliratot, amelyet akarva akaratlanul is egy gúnyos megjegyzéssel nyugtáztunk. Mi azonban mindenképpen valami autentikusan osztrákra vágytunk, így nem dőltünk be a csalogató trükköknek.

Ami tipikusan osztrák: a császár morzsa

Egy olyan ételt szerettünk volna, ami színtiszta osztrák gyökerekkel bír. Így esett a választásunk a császár morzsára, ami az osztrák hütték kedvenceként közismert. Nos, itt hütte nem volt, még csak hideg sem, de mi annál jobbat ettünk belőle. A németül Kaiserschmarren (meg sem próbáljuk kiejteni), a becenevén smarni (na, ez már mindjárt barátságosabb) a legenda szerint Ferenc József császár egyik kedvence volt.

Az itthon is kapható daramorzsából készült császármorzsával ellentéteben, az osztrák változat sokkal inkább egy puha, palacsinta párnácskákból álló desszert, annyi porcukorral meghintve, hogy előtte mind elmondtunk egy imát. Mindezt pedig kellemesen savanykás házi szilvalekvárral koronázták meg.

És, hogy ne csak édességet együnk

A császármorzsa mellé kívántunk valami sósat is, így hát gondolkodóba estünk, mit is ehetnénk. Itt is törekedtünk hűek maradni az osztrák gasztronómiához, ám hirtelenjében a bécsi szeleten (gyakorlatilag egy sima rántott szelet) kívül nem ugrott be egyéb. A sors a segítségünkre sietett, ugyanis a bécsiek Váci utcáján korzózva egy “kolbászosba” botlottunk. Az itt kínált ételek koncepciója, hogy különböző ízesítésű kolbászokat (amelyek leginkább a nálunk kapható főző kolbászra emlékeztettek) választhatunk ki. Kérhettük őket magában, de hot dogként elkészítve is. Volt itt sajtos, ‘fehér kolbász’, de pikáns ‘piros kolbász’ is. Mi bevállalósak voltunk, így a hot dogot választottuk, pikáns kolbásszal, és biztos ami biztos még egy kis pepperonit is kértünk hozzá. Kaptunk még rá ketchupot és mustárt, és egy kis curryvel is megspékelték. Nemcsak a hasunk volt vele elégedett, de a pénztárcánk is, ugyanis a borsos, bécsi éttermekhez képest lényegesen olcsóbban megúsztuk.

Bár nyilván akadt volna még kóstolni való bőven – zacher torta vagy a  Kärnten Kasnudel, azaz a töltött tésztatáska – nem akartunk minden poént azonnal lelőni. Biztosan visszalátogató vendégek leszünk még a városba, no, nem csak Bécs elegáns utcácskáinak hangulata miatt, hanem az osztrák konyha megismerésre váró ételremekei miatt is. Guten Appetit!