Ki tudja, hogy a szükségből fakadó leleményesség, vagy a kulturális keveredés az oka annak, hogy a reszelt nyers krumpliból készült „lángost” olyan sokan (és olyan sokféle névvel) ismerik.
A XVIII. századtól már Európában is elterjedt a krumpli, ez az olcsó és tápláló alapanyag. Számos étel készült belőle, például a tócsni, ami állítólag a tótlángos elnevezésből rövidült. De még a magyar tájegységeken belül is sokféle névvel illetik: lapcsánka, gánica, krumpliprósza stb. A krumplit nyersen lereszeljük, sózzuk, borsozzuk, liszttel kikeverjük, tojást teszünk bele, majd kisütjük. Finomra, vagy durvára reszelt krumpliból, serpenyőnyi nagyságban, vagy kanállal kiszaggatott (és lelapított) méretben – többféle variációban készülhet: palacsintatésztaként, zsiradék nélkül, vagy mint a lángos, bő olajban sütve. A zsidó konyhában a chremzli, vagy a latkesz ez utóbbi változatban, bő olajban sül, emiatt hanukai étel. (Hanuka ünnepe az olaj csodája, ezért eszünk ilyenkor olajos ételeket.) Bárhogyan is hívjuk és bármilyen kultúra receptje alapján készítjük, a tócsni, chremzli, latkesz, lapcsánka stb. nyáron is süthető – fokhagymás tejföllel és paradicsommal, egy főzelékhez feltétnek, vagy egy joghurtos salátához adva laktató ebéd.
(Kép forrása: Kibic magazin)
