Elképesztő végletek között mozognak a mákos guba receptek: mi most sütőben sütve, vanília sodóval készítettük el.
Szegény szeretetett mákos gubánkat hol túlbonyolítják, hol pedig annyira elrontják, mint a sulis menzákon. Bár ezt a mennyei mákos desszertet általában Karácsonykor szokás enni – vagy a karácsonyi nagy lakomák előtti napokon -, mi annyira rákívántunk a napokban, hogy úgy döntöttünk, most azonnal elkészítjük!
Míg egyesek elképesztő módon túlgondolják, mások puritánul egyszerűen készítik, mi meg valahol középúton vagyunk. Jöjjön hát a mi egyik kedvenc mákos guba receptünk!
Hozzávalók
- 8 db fényes kifli
- 5 db tojás
- 3 csomag vaníliás cukor
- 4 kávéskanál vaníliaaroma
- 5 ek cukor
- 2.8 l tej
- 1 marék mazsola
- 20 dkg darált mák
- 2.5 csomag vaníliás pudingpor
- 7 ek porcukor
A kifliket 2 nappal előbb megvesszük, hogy szikkadtak legyenek. A készítés napján 1-1,5 cm-es karikákra vágjuk.
A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját kikeverjük a vaníliás cukorral, kristálycukorral és a vaníliával.
A 1,5 liter tejet a mazsolával feltesszük melegedni, majd forráskor belekavarjuk a cukros-tojásos masszát, és 5 perc alatt, kavargatva felfőzzük. Ez a sodó.
Félretesszük hűlni, addig megfőzzük a pudingot: az 1,3 liter tej egyharmadában hidegen elkeverjük a pudingport és a cukrot kézi habverővel (így nem lesz csomós), míg a többi részét felmelegítjük. Forráspontnál hozzáöntjük a pudingos tejet, és folyamatos keverés mellett pár perc alatt pudinggá főzzük. Félretesszük kicsit hűlni.
Ha kicsit lehűltek a “krémek”, a fehérjét kemény habbá verjük, és beleforgatjuk a sodóba. Ezután elkezdjük összeállítani a gubát. Egy magas falú hőálló tálba vagy jénaiba rétegezzük az összetevőket a következő sorrendben: sodó, kiflikarikák, mák, puding. Ezt addig folytatjuk, míg el nem fogynak a hozzávalók, illetve míg meg nem telik a tálunk. A tetejét mindig a sodóval zárjuk, és díszítésnek meghintjük egy kis mákkal.
Előmelegített sütőben (fedő nélkül) halvány pirulásig sütjük a gubát.
Akkor tálaljuk, ha teljesen kihűlt. Ha esetleg marad ki sodó a végén, azt egy kis kiöntőben mellétesszük, és szedéskor mindenki önthet belőle a maga adagjára, ha akar.
Forrás: Nosalty
