Egy forró nyári napon, amikor mindenki a hűvös fagyasztott desszertekért nyúlt, én úgy döntöttem, hogy egy nagy adag pavlovát készítek. A szomszédok is átjöttek, mert a pavlova illata egyszerűen ellenállhatatlan volt. Miközben verem a tojásfehérjéket, a macskám, Cirmos, úgy döntött, hogy ő is részt kér az akcióból, és felugrott az asztalra. Egy pillanat alatt a tojáshab a plafonon kötött ki, én pedig a nevetéstől már alig láttam.
Végül persze sikerült megmenteni a helyzetet, és az első, kissé kalandos pavlova elkészült. A desszert olyan sikert aratott, hogy a szomszédok azóta minden héten megkérdezik, mikor készítek újra. Azóta Cirmos mindig külön figyelmet kap, ha sütögetésre kerül sor, de a pavlova története mindig megnevetteti a barátokat és a családot.
Pavlova alaphoz:
Töltelékhez:
A dönerhús otthoni utánzásának legtöbb kísérlete azért bukik meg, mert az ember golyókat vagy fasírtféléket…
A mexikói utcai kukorica, az elote, alapból nem partiétel: nehéz kézben tartani, csöpög, és a…
A húsmentes burgerpogácsák többsége vagy szétmállik az első fordításnál, vagy annyi kötőanyag van benne, hogy…
Aki járt már kínai dim sum étteremben, valószínűleg találkozott vele: apró, hófehér, kókuszreszelékbe forgatott kockák,…
Ha valaha kellett már desszertet vinni egy nagyobb összejövetelre, ismered a dilemmát: vagy valamit sütsz…
Amikor a barack szezonja tetőzik, a legtöbben csak nyersen esznek meg egy szemet, vagy sütnek…