Eltöltöttünk két gyönyörű napot a Balatonnál, azon belül is Tihany volt a cél. Közben pedig megpróbáltuk végigenni a hely érdekesebb éttermeit. Ezeket az élményeket most két cikkre osztva közölnénk, előrebocsátva, hogy természetesen nem jártunk minden tihanyi étteremben, de ez kizárólag a belső térfogatunknak köszönhető.
Első nap
Az általam ismert emberek nagy része – velem együtt természetesen – az élete során szinte törvényszerűen végigmegy egyfajta Balaton-evolúción. Ez nagyjából tinédzserkorban kezdődik, amikor már egyedül is elmehet nyaralni.
Ilyenkor először a déli partot szereti. Siófokon a Petőfi sétányre jár bulizni, a Balatonsoundra, vagy a Strand fesztiválra. Aztán egy picit érik az ember és elkezdi szeretni az északi part kifinomultabb szórakozási lehetőségeit. Jazzfesztivált, művészetek völgyét, ahol a vodkaszóda és a gyorskaja helyett rozé és valami érdekesebb harapnivaló járja. Ezután az ember elkezd ráérezni a dolog ízére és lassan a tóban pancsolás csupán melléktevékenység lesz a gyönyörű kilátás és a gasztronómiai csodák élvezése mellett.
Én most ezen a szinten tartok – a következő szint, hogy veszek egy vitorlást és azzal járom a tavat, de ahhoz kicsit még spórolnom kell – így most egy hétvégét a balatoni éttermeknek szenteltem. Azon belül is Tihany gasztrovilágát tanulmányoztam behatóbban. Ennek eredményét olvashatjátok két cikkre bontva:
Apátsági Rege Cukrászda
Ha valaki Tihany környékén jár nem teheti meg, hogy kihagyja a Rege teraszát. Ez az étterem talán az ország legszebb teraszával rendelkezik, ahol a gyönyörű kilátás (lásd nyitókép) egy párizsis zsemlét is Reubenné varázsolna. Szerencsére a párizsis zsemlénél jóval szofisztikáltabb ételekkel is találkozunk itt.
Én például egy olyan reggelivel indítottam itt a napomat, hogy azt már a kilátás sem nagyon tudta feljebb „pimpelni”. Libamáj zsírjában kaláccsal, lilahagymával és levendulás szilvalekvárral. Ez volt a tányéromon és percekig nem tudtam eldönteni, mi vonz jobban, a reggeli, vagy az egyedi „balatonkék” vízen úszó hófehér vitorlák elbűvölő látványa. Aztán persze győzött az éhség és nekiestem a reggelinek, ami pont olyan finom volt, mint amilyen étvágygerjesztő. A máj fűszeres és krémes, a lekvár isteni, a kalács friss, puha. Komolyan érdemes volt ezért felkelni.
A hétvégén még egyszer visszatértünk ide, akkor pedig körözöttes, padlizsánkrémes pirítóst ettem mozzarellagolyókkal, és akkor sem csalódtam a heéyben.
Stég Pizzéria és Pub
Tihany közepén, közvetlenül a főútról nyílik a Stég, ami Pizzériának hívja magát, de ne ez senkit tévesszen meg. Egy roston sült fogast olyan csodásan el tudnak készíteni itt grill zöldségekkel, mint ahogy az egy magára valamit adó tóparti étteremben ez elvárható. A bőr ropogós, a hús vajpuha, a zöldségek is istenien átsültek.
Külön jópontot kell felírnunk az étteremnek, mert, noha úgy látszik a Balaton környékére még nem ért el a hír, hogy a műanyag szívószál maga a felesleges környezetszennyezés, itt – egyedüliként az összes általunk kipróbált tihanyi étterem közül – papír szívószálat kaptunk a limonádénkba.
Egyedüli gyenge pontja a helynek az édesség volt, ami láthatólag azért volt, hogy legyen, de megrendelni nem volt érdemes.
Echo étterem
A tihanyi visszhangról elnevezett étterem terasza az a hely, ami még a Rege teraszával is versenyre kellhet, mert innen a kilátás ugyanolyan csodálatos, de ennek a látványnak az apátság is szerves részét képezi.
Sajnos pont itt jött rám a halászléehetnék, ami hiba volt, mert azt kell, mondjam, az itt kapott harcsahússal tálalt pontyhalászlénál ettem már jobbat. Kicsit gyenge ízvilága volt és messze nem volt elég sűrű az ízlésemnek. Az étlapon említett házi, kovászos kenyér pedig, mire megérkezett, átalakult sima bagetté… Az utána kapott fogas tejszínes gnoccival és garnélával viszont már nagyon ott volt. A tálalás is jó volt és a hal állagát is pont eltalálták a gnocci pedig pont tökéletes volt. Nem főtt szét de nem is ragasztotta össze a számat.
A további élmények a következő cikkben érkeznek…
