A magyar fűszerpaprika – legyen az a szegedi vagy a kalocsai – a hagyományos magyar konyha alapvető fűszere, nem mellesleg számos jótékony hatással is bír.
Így született egy hungarikum….
A 17. századik kell visszautaznunk az időben, ha a fűszerpaprika születését szeretnénk megismerni. A paprika – mint zöldség és, mint fűszer – karrierje csak ezek után kapott igazán szárnyra, több híres magyar étek – például a csabai kolbász – egyik elmaradhatatlan alapanyag lett. Az első “példányokat” feltehetően egy szegedi ferences kolostor kertjében termesztették. Európában Spanyolország mellett Kalocsán kezdték ewl először tömegesen terjeszteni a fűszerpaprikát.
Kezdetben a paprika őrlését többnyire tiszai vízimalmok és néhány szél- és szárazmalom végezte. 1859-ben azonban már megépült a Pálfy testvérek első paprikaőrlő gőzmalomja is, akik a paprika gőzmalmi feldolgozását meghonosították Magyarországon.
Gyógyszerként sem utolsó
“A világon sokfelé a sámánok, varázslók, papok a paprikát gyógyításra és még más célokra is használták. Kolumbusz orvosa, Chanca doktor azzal nyújtotta át a rejtélyes növény magvait Izabella spanyol királynőnek, hogy annak csípős, piros termésében a Tűzisten rejtezik – az Antillák lakói olyan italt készítenek belőle, amelynek érzékeket ingerlő hatása van.” (Kis magyar paprikakönyv)
Nem is volt alaptalan az indiók feltevése, a paprika ugyanis kiváló afrodiziákum. A paprika pálinka pedig ma is népszerű gyomorrontás vagy bélbántalmak ellen.
Amint ez lenni szokott, az idő elteltével a modern kutatómunka végül bebizonyította, hogy az ősi hiedelmeknek valóban van igazságalapja. A paprika kapszaicin nevű hatóanyagát rengetegen kutatták, amikor is Hőgyes Endre magyar orvostudós már 1878-ban kivonta a paprikából a csípősségét okozó anyagot. Kimutatták, hogy a kapszaicin hatására fokozódik a nyál- és gyomornedv elválasztása, élénkebbé válik a bélműködés. Későbbi kísérletek szintén igazolták, hogy a paprika elősegíti az emésztést, amely jótékony az egészségünkre.
