Nyári kirándulásainkon a füves, köves réteken gyakran csapja meg orrunkat a kakukkfű erős illata. Ha körülnézve meglátjuk e kis lila virágú, burjánzó szárú, apró levelű növényt, bátran szedjünk belőle, mert fűszerezésre és gyógyításra egyaránt jól használható.
A kakukkfű egyike azon kb. 650 vadnövénynek, melyet a magyarok gyógyításra használtak, de az alapvető fűszerek között is szerepel, és a gyerekágyas anya ágya mellől sem hiányozhatott: a lepedő sarkába kötve rontáselhárító hatása volt. A kakukkfű gyógyító hatására leginkább télen van szükség: hurutos köhögésre az egyik leghatásosabb gyógytea készíthető belőle. (A szárított kakukkfűből készült tea íze kesernyés, nem kellemes, érdemes bodzával, vagy hársfával vegyíteni, így ráadásul a gyógyhatást is fokozzuk.) Fűszerként azonban nyáron is jól használható, akár frissen tépkedjük a leveleit, akár szárított formában használjuk. Húsokhoz (pácokhoz is), zöldségekhez (salátákhoz is) egyaránt jól illik.
