Aki átélte már az élményt, hogy keserű cukkinis ételt tett családja asztalára, biztosan kinyomozta, hogy történhetett az eset. Akinek ehhez még nem volt szerencséje, bátran olvasson tovább.
Bálint gazda szerint a cukkinit nem olyan rég fedezte fel a világ, mert egy emberöltővel korábban még nem írtak róla a szakkönyvek. Ezek szerint viszonylag gyorsan vált népszerűvé ez a kabaktermésű, a tökkel, uborkával, patiszonnal rokon növény, amelyből változatos, ízletes ételek készíthetők. (Alacsony energiatartalma miatt a fogyókúrázóknak is kedvelt zöldségalapanyaga.)
A cukkini vásárlása és szállítása igényel egy kis odafigyelést: a felhasználásra leginkább érdemes zsenge cukkini héja könnyen sérül (és a sérülésnél hamar rohadásnak indul). Tárolása: hűtőszekrényben akár egy hétig is frissen tartható. A keserű íz egyik oka az ennél hosszabb tárolási idő lehet. A másik a növényt a fejlődése során ért stressz, vagyis a szélsőséges időjárási viszonyok, esetleg a kiültetés. Végül és nem utolsósorban a genetikát is hibáztathatjuk: a kabaktermésű növények, így a cukkini is kukurbitacin nevű, keserű ízű méreganyagot termelt a kártevők ellen. A nemesítések során ezeket a mérgeket hatástalanították és így a keserű ízt is kizárták, előfordulhat azonban, hogy egy-egy példány „viszaüt” az ősökre. Vagy ami ennél valószínűbb: a többféle, egymás mellett növő tökféle, pl. a dísztök miatti visszakeresztezés, mutáció áll a háttérben.
Bármi is okozza, ne együk meg a keserű cukkinis ételt. Nem finom, és még rosszul is lehetünk tőle. A csalódás elkerülése végett pedig még nyersen kóstoljuk meg a zöldséget
