A kelbimbó hallatán talán keveseknek kordul meg a gyomra, annál több ember arcán jelenik meg egyfajta furcsa fintor. A leginkább mini kelkáposztára hajazó zöldséggel pedig gyerekeket is lehet riogatni. Na, most hogy elmondtunk minden rosszat a kelbimbóról, akkor jöhetnek a jók! Ugyanis akad belőlük bőven!
Így született…
Tudjuk, sokszor kezdtünk már úgy egy zöldség vagy gyümölcs történetét, hogy már az ókori Rómában is ismerték. Na, itt erről szó sincs, hiszen a kelbimbó mai formájában csupán a 19. században kelt életre. Belgiumban nemesítették ki a vadkáposztából, angolul a brüsszeli káposzta nevet viseli. Nem különösebben igényes növény, a káposztafélék között a legszárazságtűröbb. Közvetlen rokona a fejes káposztának.
Miért érdemes fogyasztani?
Természetesen mindazokért érdemes fogyasztani ahogy a zöldségeket és gyümölcsöket egyaránt, gondolva itt arra, hogy jótékonyan hatnak a szív-és érrendszerre, valamint a cukorbetegség és az elhízás ellen kiválóak. Az 1980-as évek óta köztudott, hogy a a keresztesvirágúak, úgy mint a kelbimbó, brokkoli, karfiol összefüggésbe hozhatóak a rák kialakulásának csökkentésével.
Cukorbetegségben élőknek is hasznos kelbimbó ugyanis alfa-liponsavat tartalmaz, amely csökkenti a glükózszintet, az inzulinérzékenységet viszont növeli. Érdemes azonban hozzátennünk, hogy az alfa-liponsavavval kapcsolatban kimutatott jótékony tulajdonságoknál intravénásan vizsgálták a betegeket, az emésztőrendszerbe juttatott liponsavval egyenlőre még nincsenek vizsgálatok.
A ritka K-vitamin
A kelbimbó egyik különlegessége, hogy kifejezetten gazdag K-vitaminban (másik neve a fillokinon). A kevés K-vitamin bevitel pedig összefüggésbe hozható a csontok törékenységével. Emellett az egyik legfontosabb szerepe, hogy befolyásolja a véralvadást, a K-vitamin ugyanis segít a fehérjék összetapadásában, ami elengedhetetlen faktor a véralvadáshoz. Ha valaki azonban vérhígítót vesz, akkor körültekintéssel kell bánnia ezzel a vitaminnal, illetve ezt a vitamint tartalmazó élelmiszerekkel, így a kelbimbóval is.
