A francia gyökerekkel bíró pot-au-feu a gasztronómia egyik remeke, amely egyszerre ízborzongató és végtelenül egyszerű, a gall konyha igazi őshonos étele.
Goethe, Dumas, Maupassant „ódákat” zengtek róla, a pot-au-feu (ejtsd: potofő, jelentése fazék a tűzön) ugyanis olyan alapétel, amelyről már az 1867-es kiadású Larousse-ban is említést tesznek: „a gasztronómia egyik alapköve, mely révén (francia) nemzeti konyhánk különbözik minden más nemzetétől”.
A levessel, hússal és főtt zöldségekkel komponáló étel kezdetben főleg a szegények eledele volt, később azonban a burzsuj körökben is kedvelté vált. A jellegzetes francia étel mély fazékban készül, a hagyományos receptje szerint pedig órákig, lassú tűzön kell főzni. Akkor álljunk neki, ha van jó pár óránk a konyhában bíbelődni, ha ugyanis rászánjuk az időt, nem lesz panaszunk a végeredményre, az egyszer biztos.
Hozzávalók
70 dkg marha lábszár
2 db marhapofa
30 dkg marha fartő
1 db velős csont
2 db vöröshagyma
2 db póréhagyma
5 db sárgarépa
2 db fehérrépa
1 db karalábé
1 kis kelkáposzta
6 db közepes burgonya
1 db zeller
4 db szegfűszeg
kakukkfű, babérlevél, petrezselyem
A burgonyákat félbe vágva egy edényben főzzük meg. A húsokat tegyük fazékba, öntsünk rá 4-5 liter vizet, tegyük bele a vöröshagymát, amibe beleszúrkáltuk a szegfűszegeket, és kezdjük el főzni.
Kb. 2 órán át főzzük, időről időre szedjük le a habját. 2 óra elteltével jöhetnek a répák, a zeller, karalábé és a fűszernövények.
Néhány perccel később beletehetjük a kelkáposztát, újabb 10 perc múlva a póréhagymát. adja hozzá a répát, fehérrépát és a fűszernövényeket.
10 perc elteltével tegyük hozzá a káposztát, még 10 perccel később a póréhagymát. 10 perccel a vége előtt tegyük hozzá a velőcsontot is. Főzzük a levest addig, míg a zöldségek meg nem puhulnak.
A levet szűrjük le, a marhahúst és a zöldségeket, valamint a krumplit külön tálon tálaljuk, és a levest is. Adhatunk mellé bagettet, a húshoz tormát, mustárt.
Borítókép forrása: Sorted Club
