A kölesnek minden kamra polcán ott lenne a helye, mert amellett, hogy sokoldalúan felhasználható, még egészséges is. Könnyen emészthető, ugyanakkor tápláló, ráadásul lúgosít. És gluténmentes.
A hagyományos magyar konyhában alsóbb és felsőbb rétegek asztalán is megszokott étel volt a kölesből készült kása. E gabona termesztése azonban a múlt század közepi téeszesítéssel gyakorlatilag megszűnt. Szerencsére napjainkban újra fellendült a fogyasztása, s ezzel párhuzamosan a termelés is újraindult.
A köles önmagában íztelennek mondható, ezért érdemes ízesíteni: ha édesen készül, gyümölccsel, mézzel, ha sósan, fűszerekkel, vagy egy zöldségleves-kockával. Alapvető felhasználási módja a már említett kása: kétszeres mennyiségű vízben főzve, aprított gyümölccsel kedvelt reggeli. Süteménynek is készülhet: ekkor egy tepsibe tesszük a kölest, a felaprított almát, diót, mézet, és így öntjük fel vízzel, majd kisütjük. Természetesen a köles nem csak édességekhez használható: a spenótos köleshez például a főtt kölest tesszük a tepsibe, ráöntjük a már elkészített parajkrémet, és reszelt sajttal, vagy juhtúróval megszórva sütjük át. Lehet a köles köret, de helyettesíthet tejterméket, vagy húst is: készülhet belőle kőrözött, vagy milánói makaróni. A boltokban kapható extrudált kölesgolyó is kedvelt nassolnivaló.
A köles gluténmentes, vagyis gluténérzékenyek is fogyaszthatják. Születésnapi tortát például nem könnyű készíteni, ha gluténérzékeny gyereknek, vagy felnőttnek is ennie kell belőle. Ilyenkor is érdemes a köleshez fordulni: a jeruzsálemi túrótorta például – kuszkusz helyett főtt kölessel készítve – jó választás lehet.
