Nem titkoljuk, hogy a gasztronómia mellett a pszichológia szerelmesei is vagyunk. Így egy olyan témát hoztunk most nektek, amellyel ezt a kettőt tudjuk ötvözi, ez pedig nem más, mint a gasztropszichológia. Számtalan témát lehetne kiemelni belőle, mi most azonban az édes ízek iránti vonzódásra keressük a magyarázatot. Kalandozzunk hát el a pszichológia izgalmas világában, tartsatok velünk!
Mára az evés nem csupán létszükségleteink kielégítéséről szól. Tudtátok, hogy számos lelki folyamat, szorongás lekövethető az evéssel kapcsolatosan? Amint az köztudott, a nyelvünkön lévő ízlelőbimbók segítségével ízleljük az ízeket, amellyel négy alapízt tudunk megkülönbözetői (plusz 1 az umami, azaz az ötödik íz). Nyelvünk hegyén érzékeljük az édes ízt, oldalt hátul a savanyút, a nyelv hátsó részén a keserű, elülső oldalsó részén pedig a sósat. Az életkor előrehaladtával egyre inkább a sós, savanyú ízek kezdenek felerősödni, míg gyermekkorban az édes ízek a legintenzívebbek.
A boldogság íze
A különböző ízekhez, különböző érzelmeket is társítunk. Nem kell hozzá nagy tudomány, hogy rájöjjünk, az édes ízt társítják leginkább a boldogsághoz. Ezt számos szavunk is szemlélteti, például a mézes hetek vagy a édesanya szavunk is erre utal. Az édes íz szeretete gyakorlatilag egészen csecsemőkorunkig nyúlik vissza. Az anyatejnek ugyanis édeskés íze van, így erre asszociálva mondhatnánk azt is, hogy az anyatejjel szívjuk magunkba az édes íz szeretetét. Az édesanya, a mell és a tej pedig maga az élet, a megnyugvás és a biztonság a kisgyermek számára.
Evolúciósan is kódolt, hogy vonzódunk az édeshez, hiszen megszoktuk, hogy azonnali energiaforrást szolgáltat és magasabb a kalóriatartalma (hozzátesszük az ősembernek a cukor forrását a gyümölcsök jelentették, és nem az egészségtelen, finomított cukros dolgok). Az ősember emellett onnan tudta kiszűrni, hogy mi ehető vagy sem, hogy az édes ízhez kötötte, amit szabad volt fogyasztani, míg a keserűt mérgezőnek gondolta.
Felnőttkorban változhat
Egyből gondolhatnánk arra, hogy na de van olyan, aki kifejezetten a sós vagy savanyú ízeket kedveli valaki. Ez így is van, de egész pici gyerekkorban szinte semmiképpen. Ez annak is köszönhető, hogy a babák nyelvén más az elrendezése az ízlelőbimbóknak, és sokkal több is van belőlük. A hozzátáplálás nem véletlenül először édes ízekkel kezdődik, például banánnal és almával.
Érzelmek társítása az ízekhez
Az édes ízekkel ellentétben a keserű és savanyú ízekhez negatív érzelmek köthetők. Asszociációs kísérletekben vizsgálták, hogy az édes dolgokhoz elsősorban a pozitív érzelmeket kötötték, míg a savanyúhoz és keserűhöz az undor, keserűség, stb. köthető. A sós ízek ezzel ellentétben szintén pozitív megítélésű, ám inkább az élet értelmét köthetjük hozzá. Gondoljunk csak az élet sava borsa kifejezésünkre.
Az ízek és a táplálkozás ugyanúgy hat érzelmi világunkra, mint testünkre. Bár rohanó világunkban sokkal egyszerűbb gyors bekapni valamit, mégis érdemes időt szakítani az étkezéseinkre, és valóban kiélvezi az ételekben rejlő ízeket. Figyeljük meg magunkat, hogy mely ízek, milyen reakciókat és érzelmeket váltanak ki belőlünk. Kár lenne megfosztani magunkat ettől az élvezettől!
Felhasznált források
https://mindsetpszichologia.hu/2018/04/04/etterem-az-egesz-vilag-az-izek-es-erzelmek-kapcsolata_/
https://nlc.hu/lelek/20180517/izles-alakulasa-pszichologia/
