Vájling, vájdling – konyhai edény, amibe sok minden finomság belefér. Induljunk felfedezőútra e magazin névadójának nyomában.
Ha többet szeretnénk tudni a vájlingról, ne álljunk meg a szinonima szótárnál. Az etimológiai szótárból ugyanis megtudhatjuk, hogy a szó a bajor-osztrák Weitling átvétele, amely nagy, felfelé erősen szélesedő tálat jelent.
A vájlingok, ahogy a parasztság, de a városi és mezővárosi polgárság más edényei is készülhettek anyagból, vagy rézből, bronzból. Az agyagtálakat a fazekasok vagy „sorozatgyártásban”, vagy megrendelésre, egyedi darabként készítettek. Mezőtúron például a kétfülű, fenekén díszített nagy tál, a vájling lakodalmi ajándék volt. Fémművességgel céhes mesterek, de falusi kontárok és cigányok is foglalkoztak, mindannyian készítettek a vásárokra rézedényeket: tálakat, üstöket. És ne feledkezzünk meg az edényeket javító vándoriparosokról se: 1900-ban még több, mint kétezer drótos járta az országot, hiszen olcsóbb volt a repedt cserépedényt bedrótoztatni, mint újat venni.
Ha ma szeretnénk vájlingot venni, leginkább a bonyhádi zománcáru gyár termékeivel fogunk találkozni, ahol a zománcozott tálak gyártása 110 éves múltra tekint vissza.
Kép forrása: Fortepan/Pétek Edit
