Ahány ház, annyi lecsó. Ez biztosan így is van, de vajon tudjátok, hogyan született ez az étel?
A lecsó a hagyományos magyar étkezés egyik ételklasszikusa. A magyar lecsó eredete sajnos még nem tisztázott, hiába a “gasztrotörténészek” hatalmas igyekezete. Kezdetei kétségkívül nem tehetőek korábbra, mint a paprika és paradicsom Magyarországra kerülése, hiszen ezen zöldségek szolgáltatják a lecsó alapját. Mind a paprika, mind pedig a paradicsom az Újvilág szülötte, így a magyar zöldséges ragu születése semmiképpen nem eshetett a 15. századnál korábbra.
Nehezen lehetne megállapítani, hogy az oszmán-török étel a menemen vagy éppen a zsidó shakshuka lenne-e a magyar lecsó őse. És akkor még nem is ejtettünk szót a bolgár gyuvecsról és az albán fergeséről. Ha néprajztudósok nem is, magyar írók annál gyakrabban emlékeztek meg a lecsóról műveikben. Karinthy Frigyes például így említi meg Nevető betegek című művében: “Többször kikukkantam a konyhába, s elragadtatással állapítottam meg, hogy végre kedvenc vacsorám készül, amiért hetek óta harcoltam hiába: lecsós kolbász, belévert tojással és juhtúrós galuska.” […] Élénken láttam a lecsó aranypiros levét, az úszkáló kolbászkarikákat s a sárga, ruganyos-kemény galuskán sustorgó csípős juhtúrókupacokat.” Elég guszta nem?
Hozzávalói a csípős fűszerpaprika már a 18. század körül elterjedt, de a zöldpaprika, amely kétségkívül a lecsó szíve lelke, csak a 19 század második felében érkező idénymunkásoknak és bolgárkertészeknek köszönhető. A bolgárkertészek egy része a 18. század első felében kezdett el Magyarországra vándorolni, magukkal hozva magas színvonalú kertészeti kultúrájukat, elsősorban a fővárosban és környékén telepedtek le. A paradicsom és az étkezési paprika elterjedése azonban a magyar városi polgárságnak is köszönhető. A városiasodás kétségkívül magával hozhatta a lecsó elterjedését is.
Bár sajnos a lecsó pontos történetére egyenlőre még csak következtetni lehet, nincs egyedül ezzel. Számos magyar ételről, például a töltött paprikáról sem tudjuk, hogyan is született. Fehér Béla író szerint a „a lecsó a magyar gasztronómia mezítlábas gyalogosa”. Nos, akár gyalogos, akár nem, mi imádjuk, és most ennek örömére mutatunk is egy alap receptet!
Hozzávalók
A hagymát olajon üvegesre dinszteljük, majd hozzáadjuk a reszelt fokhagymát. Jöhet a felszeletelt paprika, sózzuk borsozzuk, majd a paradicsomot is hozzáadjuk. Ezután jöhet a hús szekció! Hozzáadjuk a kolbászkarikákat és egy kis füstölt szalonnát. A rizst pár csepp olajon felhevítjük, majd hozzáadjuk a lecsóhoz, és 2 dl vízzel megfőzzük. Azonnal fogyaszthatjuk is!
A dönerhús otthoni utánzásának legtöbb kísérlete azért bukik meg, mert az ember golyókat vagy fasírtféléket…
A mexikói utcai kukorica, az elote, alapból nem partiétel: nehéz kézben tartani, csöpög, és a…
A húsmentes burgerpogácsák többsége vagy szétmállik az első fordításnál, vagy annyi kötőanyag van benne, hogy…
Aki járt már kínai dim sum étteremben, valószínűleg találkozott vele: apró, hófehér, kókuszreszelékbe forgatott kockák,…
Ha valaha kellett már desszertet vinni egy nagyobb összejövetelre, ismered a dilemmát: vagy valamit sütsz…
Amikor a barack szezonja tetőzik, a legtöbben csak nyersen esznek meg egy szemet, vagy sütnek…