A palacsinta nagyon közkedvelt étel, nemcsak itthon, de a világ többi táján is. Az említett finomság világnapja ráadásul egybeesik a nagyböjt kezdete előtti utolsó nappal. Első hallásra talán véletlennek tűnhet, de közel sem az. Elmeséljük, miért!
A palacsinta története nagyon régre nyúlik vissza, egészen pontosan a római korig kell visszautaznunk. A lepényre emlékeztető tésztákat kövön vagy egyes elképzelések szerint bronzpajzson sütötték meg. Bár ez utóbbi igazsága megkérdőjelezhető, az azonban már nem, hogy a palacsinta nagy szerepet töltött be a római légiók ellátásban, mivel hosszabb ideig is eltartható volt. Ekkoriban azonban nem édes tölteléket használtak, hanem húsosat. A palacsinta szó első írásos megjelenése egy 1577-es kolozsvári glosszákban maradt fent.
És, hogy mégis mi köze van a palacsintának a húshagyó keddhez? A nagyböjt kezdete előtti utolsó napon ugyanis nemcsak húst ettek utoljára, hanem tojást és zsírt is. Így jött a képbe a palacsinta, ugyanis ez az étel tökéletesen jól jött ahhoz, hogy a maradék tojást és zsírt felhasználják.
A palacsinta elkészítési módjai egyébként országonként eltérőek lehetnek, de az alapok mindenhol ugyanazok: liszt, tojás, só. Itthon elsősorban a vékony, serpenyőben sütött palacsintát készítjük, de létezik az amerikai és a japán verzió is, amely jóval vastagabb tésztából készül.
Ha szeretnétek megismerni a tökéletes palacsinta tésztájának titkát, akkor itt remek tippeket találtok: http://vajling.hu/2020/01/10/a-palacsinta-sutes-fortelyai/
