Tengerpartunk ugyan nincs, de tó- és folyópartunk annál több. Budapestnek itt van például a Rómaipart, Észak-Buda Dunapartja. A szerencsések csak lesétálnak ide a környékről, de tömegközlekedéssel vagy biciklivel bárki számára elérhető. Érdemes felkeresni.
A Római ugyanis az egyik utolsó természetes partszakasz a városban. (És reméljük, még sokáig az is marad.) Árnyas fák alatt lehet sétálgatni a folyópart feletti úton, vagy a kavicsos parton, lehet kacsákat nézni, vagy lapos kaviccsal kacsázni, sőt, evezni is lehet (csónakot bérelni többek között a helyi sportegyesületeknél, vagy a Béke II. csónakházban tudunk). És természetesen enni is lehet. Halat is (leginkább hekket), de a hagyományos ételektől a grillen és streed food-on át a vattacukorig bármit: egymást érik a büfék, kiülős helyek. És nem csak az út mentén – egyre több helyen fogyaszthatjuk a hűs sört, limonádét, vagy a vacsorát a parti nyugágyakból, babzsákokból.
És egyre több helyen teríthetjük le saját pokrócunkat, hogy az otthonról hozott elemózsiából falatozzunk. Egy napig volt ugyan csak szabadstrand a Rómain, de a torony, a padok és a tűzrakóhelyek azóta is várják a piknikezőket.
