The croissant story

Vannak utcanevek, amelyek bizalmat ébresztenek. A budapesti Barát utca is ilyen, az Erzsébetvárosban. Belvárosi, mégis fás, árnyas, csendes, kedves kis utca, Bauhaus stílusú házakkal. „Nomen est omen”: a Barát utcának összetartó lakóközössége, még egyesülete is van, és korábban rendszeres utcabálokat is tartottak – csak úgy, maguknak.

És a Barát utcának saját cukrászdája is volt, egy békebeli – manapság úgy mondják, retro – cukrászda, 60 évig működtette a Bognár család. Házi kakaóhoz házi kuglóf járt, a szelet méretét a vevő határozta meg, fizetni súly alapján kellett. Be lehetett ülni a gyerekekkel, be lehetett ülni a barátnőkkel, haza lehetett vinni a családnak a tortát vagy az aprósüteményt.

Aztán a cukrászda bezárt, az a hír járta, hogy átalakítják. Ma újra nyitva van, de már nem cukrászda: Freyja néven nyílt itt „croissant-ozó”. Ez egy egészen új műfajú hely Magyarországon: tényleg csak croissant-t lehet kapni. De azt elég sokféleképpen: sósan vagy édesen, valamifajta szendvicsként, izgalmas ízpárosításokkal, művészien tálalva. És ez a sok vajjal készülő croissant annyira laktató, hogy akár ebéd is lehet egy narancslével, gyümölcsteával, kávéval…

A Barát utca sarkán már nem cukrászda áll, de a mesterség szeretete és mesteri tudása, valamint a vendégszeretet ugyanaz maradt. Be lehet ülni gyerekekkel, be lehet ülni barátokkal, és haza lehet vinni a családnak a puha, de ropogós croissant-t. (A kép forrása: Freyja)