Több mint piac: a Liliomkert

Ma már nincs olyan balatoni programajánló kiadvány, amely ne említené meg a káptalantóti Liliomkert piacot. Ma már „sikk” idejárni vasárnaponként. Ezért aztán jóval több az árus – és jóval több a látogató, mint a 2007-es nyitás utáni években. A Liliomkert azonban megmaradt az, ami: termelői piac – nem csak élelmiszereknek, és még ennél is több.

Termelői piac a Káli-medence festői környezetében, amelyet Harmathy Ildikó hívott életre és működtet, s amely közösséget épít. A termelők – árusok közösségét, s a piac közösségét. A Liliomkertben csak saját termékeket szabad árusítani, s ez nem csak a zöldségre és gyümölcsre vonatkozik, hiszen a Liliomkertben szinte mindent lehet kapni. Az élelmiszerek választéka is széles: tejtermékek, szörpök, borok, savanyított és szárított zöldségek, szószok, krémek… És ott van még a rengeteg kézműves: keramikus, faműves, szűcs, kosárfonó, bőrös és megannyi iparművész: selyemfestő, kékfestő, ékszerkészítő, ruhakészítő… A régiségeket árusítókról se feledkezzünk meg, sokan kifejezetten miattuk látogatnak a piacra. De nem csak a portékákért és a bevásárlás elintézéséért érdemes a Liliomkertet választani, hanem az árusokért is: azért a személyességért, amit egy termelői piac jelent.

Aki nem szereti a tömeget, kb. 8 és 10 óra között tervezze az ottlétet – ez ugyanis nem az a piac, ahol kora reggel zajlik az élet és 11-kor már áru és vevő híján pakolnak az árusok. Nem is az, ahol egy lekövezett, kisebb területen, szabályos sorok között járkálunk. A terület nagy, és sorok persze vannak, de nem szabályosan, azért sem, mert a piac területe fákkal és lugasokkal tarkított – emiatt pedig kellemesen árnyékos, a déli melegben sincs meleg. Úgyhogy nem csak a reggelit (megannyi pogácsa, rétes és egyéb házi sütemény közül választhatunk), a főétkezést is tervezhetjük a piacra: ebédkínálatból is nagy a választék.

Fotók forrása: Liliomkert és Liliomkert – Káptalantóti piac rajongói oldal