A french toast vagy másnéven az édes francia bundáskenyér kevésbé ismert itthon, mint a hagyományos társa, pedig az édesszájúaknak kifejezetten kedvükre való falat
A francia bundáskenyér nem egy nagy ördöngösség, de egy-két dologra érdemes odafigyelni:
- ugyanúgy mint a rendes bundáskenyérnél, itt sem praktikus, ha friss kenyérrel dolgozunk, inkább legyen egy picikét szárazabb, ugyanis annál szaftosabb lesz a végeredmény
- 1-1,5 centiméter vastag szeleteket süssünk ki, mivel ha túl vékony a kenyér, akkor annyira átsül, hogy a közepe nem lesz krémes, és kiszárad az egész
- a szeleteket egyenletesen, közepes lángon süssük, ha ugyanis túl nagy lángra tesszük, akkor fennáll az esélye, hogy megég
A hagyományos édes francia bundáskenyér egyáltalán nem diétás fogás, de az biztos, hogy jó darabig nem leszünk tőle éhesek.
Hozzávalók
- 2 darab tojás
- 4 evőkanál cukor
- 1 csipet fahéj
- 1 csipet só
- 1 kávéskanál vaníliakivonat
- 1 bögre tej
- 1 darab szendvicskenyér
- 1 teáskanál növényi olaj
A tojást, cukrot, fahéjat, vaníliát és a csipet sót kutyuljuk alaposan össze egy robotgéppel.
A kenyeret vágjuk 1-1,5 centiméter vastag szeletekre, majd tegyük bele őket a tejbe. Jól nyomkodjuk bele a szeleteket a tojásos keverékbe, hogy kellőképpen magukba szívják a tejet.
Egy tapadásmentes serpenyőbe tegyünk pár csepp növényi olajat – ez lehet repce, napraforgó, mindegy, csak ne legyen túl karakteres íze. Mindenhova jusson belőle, akár egy papírtörlő segítségével is elkenhetjük a serpenyőben.
Tegyük a serpenyőt közepes lángra, majd helyezzük bele a french toast szeleteket úgy, hogy a teljes felületük érintkezzen a serpenyővel. 10 perc alatt süssük meg őket, néhányszor forgassuk át, hogy mindkét felük szépen megpiruljon.
Mielőtt teljesen elkészülnének a szeletek, szórjuk meg egy kis cukorral mindkét felüket, itt már túl sokat ne süssük, a cukor rájuk fog sülni pár másodperc alatt.
Az elkészült toastokat melegen fogyasszuk el, és tálaljuk, amihez csak kedvünk szottyan: gyümölcsökkel, tejszínhabbal vagy éppen juharsziruppal.
Recept forrása: Só és bors
