Bár a zserbó talán nagyobb népszerűségnek örvend, mi személy szerint a mézes krémes pártján állunk. Nem olyan tömény, roppant puha, és annyit meg lehet belőle enni, hogy utána már csak a lelkiismeretfurdalás morzsái maradnak a tányérokon.
Sok variációja ismert, ahány ház, annyi szokás. Megoszlanak a vélemények, hogy kell-e lekvár a mézes piskótalapok közé. Szerintünk nagyon feldobja a plusz lekvár, de nélküle is megállja a helyét a sütemény. A tetejét is sokféleképpen díszíthetjük lehet csokimázzal, de simán porcukorral meghintve is.
Bár általánosan Karácsony táján kerül az asztalokra, valójában minden nagyobb ünnep alkalmával ott a helye, így húsvét közeledtével aktuálissá válik ismételten.
Hozzávalók
- 45 dkg finomliszt
- 10 dkg porcukor
- 5 ek tej
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 db tojás (felverve)
- 4 ek méz
- 3 ek disznózsír (olvasztva)
- 2 teáskanál szódabikarbóna
Töltelékhez
- 5 dl tej
- 25 dkg vaj
- 15 dkg porcukor
- 2 csomag vaníliás cukor
- 1 db tojássárgája
- 100 g búzadara
- 6 ek lekvár/ dzsem (kenéshez)
- 10 dkg tortabevonó (a tetejére)
A tészta hozzávalóit alaposan összegyúrjuk, majd négy felé szedjük.
Tepsi tetején egyesével megsütjük. Kb. 8-10-perc alatt laponként.
A cukrot, a vaníliás cukrot és a tojássárgáját habosra keverjük, majd összekeverjük a grízes krémmel.
A tejet felforraljuk, beletesszük a grízt, levesszük a tűzről és kihűlésig kevergetjük.
Az első lap tetejére rákenjük a krém felét, majd rátesszük a második lapot, ezt pedig lekvárral borítjuk be. Ezután következik a harmadik lap, amit ismét a fehér krémmel kenünk meg, végül pedig rásimítjuk a negyedik lapot.
Ha szeretnénk a tetejét olvasztott tortabevonóval kenjük meg. Ha viszont ezzel már nem szeretnénk pepecselni, simán porcukorral meghintve is isteni a mézes krémes.
