Születésnapi kívánságra elkészítettünk egy eddig számunkra teljesen ismeretlen desszertet, ami nem más, mint a málnás-mascarponés habcsókrolád. A kiválasztás egy gasztro TV-műsort nézve és egyszercsak felkiáltva, „úúúúúúúúú, ilyet szeretnék” kinyilatkoztatással történt. Valljuk be, ennek nehéz ellenállni.
No, de térjünk a lényegre! A feladathoz átlagos főző- és sütő tudománnyal álltunk neki. Ez – csak hogy mindenki be tudja lőni – annyit jelent, nem okoz gondot fejből egy vizes piskóta elkésztése, de akár egy egyszerűbb receptből való sütés sem. Viszont nem tartozik a napi rutinba a kelesztés-dagasztás-gőz fölött kikeverés és a „hát amennyit felvesz” művészete.
A recept elkészítéséhez az alábbi youtube-videók nyújtottak segítséget:
https://www.youtube.com/watch?v=UXKmJ88YnnY
https://www.youtube.com/watch?v=33h_TcM4fMg&t=26s
https://www.youtube.com/watch?v=1ZY0GStmBsU
Ebből kettő egyforma, ugyanazt a receptet követi, de hát ez van, ha az ember túl akarja biztosítani magát. Az elkészített sütemény igazából a videók ötvözete alapján készült. Kezdjünk is neki!
A recept nagyon egyszerű (ezen mi egy picit a készítés közben módosítottunk):
- 6 tojás fehérjéje,
- 300 gramm kristálycukor,
- 80 gramm hántolt mandula,
- 400 gramm mascarpone (mivel mi két 250 grammos dobozt vettünk, így azzal nem variáltunk, az egészet belekevertük, viszont így a porcukorból is egy kicsit többet tettünk),
- 15 gramm porcukor,
- 200 gramm málna (mi ennél a valóságban többet használtunk a több néha tényleg jobb elve alapján).
Első lépésként kimértük a hozzávalókat, majd – hőlégkeveréses módban – 200 °C fokra melegítettük elő a sütőt.
A fehérjét és tojássárgáját óvatosan különválasztottuk. Figyeljünk arra, hogy a sárgája még véletlenül se keveredjen a fehérjébe, mert akkor – állítólag – nem lehet igazán keményre verni a fehérjét, gyerekként én ezt hallottam.
Elkezdtük rögtön a legmagasabb fokozaton keverni a fehérjét mindaddig, amíg kemény nem lett (mindvégig a habverő legmagasabb fokozatát kell használni). Ekkor elkezdtük adagolni hozzá a kristálycukrot, mi ezt kanalanként tettük.
Addig kell verni így tovább a habot, amíg fényes, kemény nem lesz, amíg a tálat lefelé fordítva a hab meg sem moccan.
Az interneten még egy pár receptet átolvastunk, és ezek alapján a „készség” ellenőrzésére szolgálhat, ha két ujjunkat egy kis krémmel a kettő között összesimítjuk. Ha nem érezzük a kristálycukor szemcséit, jók vagyunk. Az is jó lehet, ha egy késsel belevágunk a habba, és az szétnyílva marad. (Mi az ujj-próbát végeztük el.)
A kész habot egy megolajozott sütőpapírral kibélelt tepsibe egyengettük. Ne ijedjünk meg, elég kemény a hab, és így kicsit nehézkes volt az egyenletes elosztás elérése, ami végül nem is sikerült. Nagyjából széttrancsíroztuk a papíron.
Ezt követően megszórtuk a mandulaforgáccsal.
Először – ebben minden recept megegyezett – a habot 200 °C fokon 8 percig sütöttük, majd a hőmérsékletet vissza kell venni 160 °C fokra, és mi még 15 percig sütöttük (ha legközelebb készítjük, valószínűleg még 2-3 perccel tovább fogjuk a sütőben hagyni, mert jobban szeretjük a ropogósat). Amikor kivettük, akkor egy sütőpapírra borítottuk ki, ez kell majd a rolád-forma kialakításához. A vele együtt sült sütőpapírt rögtön lehúztuk róla, ami könnyen ment, majd hagytuk az egészet kihűlni.
A mascarponét kikevertük a porcukorral. A habverő és az a „rugós-tekercses” ikeás keverő a mi kezünkben nem szuperált, a végén simán villával és kanállal dolgoztuk ki a krémet. A kihűlt „tésztára” – nem túl könnyen – de megpróbáltuk egyenletesen elosztani a krémet. Mi kérésre málnát használtunk, azzal szórtuk meg a krémet.
A feltekerésnél, Mary Berry tanácsát követve, kezdésképpen betörtük egy kicsit a habcsókot, és a sütőpapír segítségével elkezdtük felhajtogatni. Mi még sosem csináltunk piskótatekercset sem, ennek ellenére a feltekerés működött.
Tádám, ennyi.
Nekünk, és persze a szülinaposnak is ízlett a rolád, legközelebb más töltelékkel fogjuk kipróbálni. Mary Berry belinkelt receptje a krémhez felhasználja a tojássárgákat, ami takarékos megoldás, bár mi sem pazaroltuk el, felhasználtuk a másnapi ebédhez levesbetétként.
Mindenkinek sok sikert az elkészítéshez, és jövünk még a „Megcsináltuk receptekkel”.
